Aliz!!!

Sajnos, csak ilyen későn jött össze a beszámoló, mivel nem voltam internet közelbe az ünnepek alkalmával, de fogadjátok szeretettel:)amúgy a következő pár sort, még akkor nap irtam, amikor a vizsgálat volt, úgyhogy akkor még frissek voltak az érzelmek:)

Már nagyon vártam, hogy újból lássam a kicsikét...mindig nagy izgalommal élem meg azokat a pillanatokat amikor az asztalon fekszek és előttem a képernyőn nézem azt a kisbabát akinek az érkezését egyre jobban várjuk és aki majd megváltoztja az egész életünket. Megmértük a a fej, a test, a végtagok arányait, a szívverést és minden méret, adat nagyon jó.Képzeljétek van már egy 1 kilós 300 gr-os kislányunk:))

Ilyenkor mindig megkönyebülök és hálát adok Istenek, hogy megőrizte és hogy egészségesen fejlődik.

Íme két kép, igaz, hogy nem vehető ki minden ami a képen van, de nekem már ez is szívmelengető látvány:)

Van egy videó is, igaz, hogy nagyon rövid, de én már annyiszor megnéztem:)Érzem minden nap ahogy mozog, de most láthatom is, érdekes nem?

Már rég írtam...

Mostanában eléggé el vagyok foglalva, úgyhogy kimaradt a blogírás...de próbálom bepótolni, amennyire lehet...szóval csütörtökön volt újból női kör, már amennyire lehet annak nevezni, inkább írnám azt, hogy összeültünk az "asszonykák" beszélgetni:) és most a téma egész véletlenül a szülés volt és jól kioktattak engem, aminek nagyon örülök, hiszen nem fognak váratlanul érni egyes dolgok.Persze biztos így is lesz egy jó pár meglepetés.
Pénteken bementem Zilahra, anyukámékhoz, amúgy ez a megszokott pénteki program!
Szombaton mennyegzőn voltunk Denisszának. Ebben az évben ez volt a hatodik mennyegző, de hát mi szerettünk örülni az örülőkkel. Sajnos nincsenek képeim, mert lemerült a fényképezőgép, és a feltőltő elromlott, de most fog hozni, egyet az angyalka;). De amint szert teszek valahonnan képekre akkor majd felteszem őket.
Vasárnap imaház és ebéd után, kulturotthonban voltunk egy összetett, mondhatni ökuménikus karácsonyi előadáson.Nagyon jó volt és hangulatkeltő. Örülök annak, hogy annyian megjelentek, mert volt üzenet is az emberek felé, remélem többen is elgondolkodtak.
Este pedig elmentünk Rebekáékhoz, jó volt együtt lenni, de már éreztem, hogy ez a zsúfolt program már egy kicsit fárasztó nekem.
Az elmúlt napokba a munkahelyen képeslapokat készitettünk a taták, mamák hozzátartozóinak. Közel 70 boritékot tettem fel a postára! Elégé megható volt, amikor arra került sor, hogy ők is írjanak valamilyen jókivánságot gyermekeiknek, testvéreiknek. Nem birtam ki én sem könnyek nélkül és annyira hálás vagyok azért, hogy együtt ünnepelhetek a családommal!!!
Holnap szeretnénk elmenni a nőgyógyászhoz, remélem összejön, már alig várom hogy újból lássam a kislányom:)
Holnap jövök a beszámolóval...

Tanácstalan...

Hát már hozzánk is elérkezett a H1N1 virus láz. Nem kell annyira megijedni, mert nincsenek még konkrét esetek itt Krasznán, de most osztogatták a védőoltásokat az öregotthonban is és persze a személyzetet is kikérdezték, hogy ki kéri és ki nem kéri. A tegnap egész délutánom azzal telt, hogy mindenkit felhivtam, aki tanácsot adhatna.
Először felhivtam a testvéremet, aki Magyarországon ápoló, majd felhivtam a nőgyógyászomat,a gyógyszerészt...de konkrét választ csak a testvéremtől kaptam, aki azt javasolta, vagyis egy profeszorral beszélt, aki azt mondta, mindenképp adassam be a védőoltást. A nőgyógyász nem mondott konkrét választ, de úgy vettem ki a szavaiból, hogy inkább a nem felé hajlik, és úgyanúgy a gyógyszerész is. A nőgyógyász nem tudott érveket vagy ellenérvekett mondani erről az oltásról, azt viszont elmondta, hogy más védőoltásoknál kimutatható, hogy amikor a kismamam be volt oltva akkor több kisbabánnál is megmutatkozott később az autizmus, ami elég komoly betegség.
Végül más kismamákat is megkérdeztünk, hogy ők mit tettek, tesznek és ők sem vállaják a védőoltás beadatását. Sokat törtük a fejünket Árpival, hogy mi legyen, végül úgy döntöttem, hogy egyenlőre még várunk vele, úgyanis én még csak egy hónapig, azaz január 15-ig fogok dolgozni és gondolom utána nem leszek úgy kitéve a betegségnek, hiszen nem fogok tömegben lenni. És ha azt veszük, akkor itt nálunk még nincs úgy elterjedve a betegség, mint példaul az ország déli és keleti részében. Ha majd veszélyesebbre fordul a helyzet akkor, majd beadatom, de egyenlőre még nem megyek bele...
Szeretném Istenre bizni magam és elhinni, hogy csak neki van hatalma megvédni engem, hiszen neki meg van a hatalma hozzá.
Megkérlek titeket, ha eszetekbe juttok, akkor imádkozatok értem és a azért a kis lényért aki bennem rúgdosódik(mostában egyre erősebben:)) és persze azokért a kismamákért akiket még ismertek. Az én környezetemben legalább 5 kismama van...
Fontos, hogy olyan döntéseket hozzunk amelyek ne legyenek rossz hatással a babáinkra. Én nem szeretném ha egész életben furdalna a lekiismeret, hogy egy rossz döntésel tönkre tettem egy kis életet ami rám van bizva.
SZERETNÉM ISTENRE BIZNI!!!

Vendégeskedés

Mondhatni, hogy a vendégeskedés volt jellemző az egész napra, ugyanis ebédkor meghivtam Árpi szüleit és a két nagymamát.
Nagyon jó volt a hangulat nagy részt oktatak engem, mire figyeljek, mire ügyeljek, mit tegyek és mit ne tegyek:), aranyosak voltak.
Egy kicsit előre félek, hogy mennyire el lesz kényeztetve ez a gyermek, hiszen a két mamának első dédunoka és úgy anyukáméknak mint anyosoméknak is első unoka:)




Este pedig egész váratlanul Hajas Istvánék hivtak fel telefonon, hogy látogassuk meg őket Rátonba.
Örültünk a meghivásnak és persze, hogy elfogatuk.
Nagyon jó volt együtt lenni, és nagy részt a babákról beszélgettünk, hiszen Kata is babát vár, nekik is az első és nemsokára, azaz december végén fog megszületni a kis Evelin.




Szorakoztató volt amikor a két fiú elkezdte tanulmányozni a kismama könyvet, és oktaták egymást...szegények még nem tudják, hogy mire válalkoztak;)
...nem birtam ki, hogy ne fényképezem le őket:)











Jó volt Katával tapasztalatokat cserélni és megosztani egymással örömeinket és félelmeinket...még mi sem tudjuk, hogy mire válalkoztunk...:)

Végül játszotunk egy scrabble partit.

Ennél jobb befejezést nem is tudtam volna elképzelni egy ilyen kellemes napnak...

Várva várt...

Mivel nemigazán volt időm, elhalosztattam beszámolni a hétfői női köről , de most megteszem.
Szóval, elég sok kihagyás után most újból volt női kör, mondhatnám azt, hogy fiatal nők köre, hiszen egyikünk sem idősebb 25-nél és nagyon fiatal házasok (max. 4 év).
Összesen 5-ön voltunk, igaz többre számitottam, de ennek is nagyon örültem és ahogy vártam, hogy érkezzenek eszembe jutott, hogy őt is, őt is meg lehetett volna szólitani, de reméljük lesz még alkalom pótolni a mulasztásomat, mulasztásunkat.
Nem készültem témával, inkább csak beszélgetést beinditó témával: "Mondj egy jó és a egy rossz dolgot ami mostanában történt veled illteve családoddal".Majd imakéréseinket tártuk fel egymás előtt és imádkoztunk is egymásért. Nagyon jó beszélgetések alakultak ki és igy legalább megtudhatam, hogy mi foglalkoztatja, mi bántja illetve minnek örölnek azok, akik kedvesek nekem.
Én személyesen megtapasztaltam, hogy az Úr jelen volt és munkálkodott, amiért nagyon hálás vagyok!!!




Végül képeslapokat készitettünk egymásnak. Remélem Evódia nem haragszik meg azért, hogy ötletlopó voltam:).










Jó volt látni, hogy mennyire ki tud kapcsolni egy kis kézimunka és ugyanakkor mennyire összetudja hangolni a társaságot.






Abban egyeztünk meg hogy advent utolsó vasárnapján átadjuk egymásnak amit készitettünk és addig is imádkozunk a felsorolt imatémákért.

Remélem lesz folytatás...

Hozzánk is elérkezett az advent:)

Várom az Urat, várja a lelkem,

és bizom igéretében.

Lelkem várja az Urat,
jobban, mint az őrök a reggelt,
mint az őrök a reggelt.
(Zsoltárok 130: 5-6)

KIVÁNOK ÁLDOTT ADVENTI VÁRAKOZÁST MINDENKINEK!!!

Egy kellemes hétvége...

...van a hátam mögött. Elég sok minden történt és alig voltam itthon, de minden percét élvezte, mert nagyon szeretem az ilyen mozgalmas hétvégéket!
Kezdem az elejével...péntek este a fiatalasszonyok körén vehetem részt Zilahon és nagyon jó volt és méginkább megerősödött bennem, hogy hálás kell legyek a barátaimért, sőt a munkatársi kapcsolataimért is, és ápolnom kell ezeket a kapcsolatokat, hiszen ezeket is Istentől kaptam.
Péntek este anyukéméknál aludtam, jokat beszélgetünk és szombaton vásárolgatunk, de inkább nézelödtünk(nem is kérdés az, hogy baba holmikat:)), mint anno régebben, jó érzés volt...
Vasárnap újra visszamentünk Zilahra, mivel apunak ünnepeltük az 58. szülinapját.
Ez azért különösebb, mert a nyáron nem gondoltuk volna, hogy erre még sor kerülhet és nagyon hálásak vagyunk ezért Istennek.
Egy pár kép az ebédről...




Az ünnepelt

Az ünneplők












Árpi újból hozza a formáját:))











...és gyakorolja a kislányos játékokat

Ha kedd akkor Kraszna!!!

...szokták mondani erre mifelénk, ugyanis minden kedden nagy piac van. Kihasználva, hogy még szabadnapos vagyok, elmentem én is a piacra, mert elég jó dolgok szoktak lenni. Igaz, hogy nem olyan mint egy plázába vásárolgatni, de ennek is meg van a hangulata és én szeretek turkálni.

(Ez a kép nem most és nem Krasznán készült hanem kb.4 éve és Váradon.)

Legújabb hobbim a babaruhák vásásrlása. Persze ma sem jöttem haza üres kézzel, mert nagyon aranyos és jó állapotba lévő és főleg olcsó kisholmikat kaptam, hát akkor hogy hagyjam ott?!

Ugye milyen aranyosak?!
Már alig várom, hogy a hordozója, a viselője is meglegyen:)

Egy nap tökéletes befejezése...

A tegnap este lehivtuk hozzánk Rebekát és Levit, nagyon jó barátaink. Olyan jó volt együtt lenni, főleg azért, mert mostanában alig mozdulok ki itthonról. Jókat beszélgetünk majd soloztunk, römiztünk és persze közös erővel nem hagytuk Árpit nyerni, mert ő azt hiszi, hogy verhetetlen:)(pedig nem igy van;))




Ahogy nézegettem ezt a közös képet, elgondolkoztam, hogy milyen érdekes az élet...nem győzöm hangsúlyozni, hogy semmi sem történik véletlenül:) ezt most azért irom mégegyszer, mert hiszem, hogy nem véletlenül ismertem meg Rebekát. Kolozsváron ismerkedtünk meg, azelőtt soha nem találkoztunk, pedig Kraszna és Zilah nincs messze egymástól(kb.16 km) és ugyanarra a lakásra jelenkeztünk. Egy nagyon jó barátnőt kaptam az ő személyében Istentől és mindig támaszpontot jelentett nekem Kolozsváron és még mai napon is. Rebekán keresztül ismertem meg Árpit, hiszen ők osztálytársak voltak a licibe. És még egy igazán érdekes dologra jöttünk rá Árpival...ahogy számolgatuk, hogy vajon mikor fogant meg a kisbabánk, rájöttünk, hogy akkor lehetett mikor Rebeka és Levi mennyegzőjük volt:)
Kiváncsi vagyok, hogy még milyen jó dolog fog történi(mert eddig csak jó dolog történt), ami Rebekával kapcsolatos...
Nagyon hálás vagyok Istennek érte!!!

Mai ige: Adakozás

"A jó kedvű adakozót szereti az Isten"
Ma egy kicsit más megközelitésből értettem meg ezt az igét. Mindig úgy gondoltam, hogy az adakozás a keresztény ember egy fajta kötelessége, de soha nem gondoltam arra, hogy Isten neve megdicsőülhet vagy esetleg valaki megtérhet azáltal, hogy adakozunk.
Egyetemista koromban sokszor hálás voltam azért Istennek, hogy kirendelte, nagyon sok esetben, utolsó percben, azt amire szükségem volt (legtöbbször a lakbért). Sokszor nem is tudtam, hogy honnan, kitől származik a pénz. Amikor befejeztem az egyetemet és elkezdtem dolgozni, elhatároztam, hogy valamiképpen viszonozni fogomom mindazt, amiért én annyira hálás voltam és vagyok mai napig is.
Ma azért imádkoztam, hogy Isten mutassa meg, hogy kinek van igazán szüksége segitségre. Szeretnék eszköz lenni a kezében...

Nem szeretem napok:(

Egy kicsit megfáztam, ezért betegszabadságon leszek egész jővő keddig...Nincs semmi komoly, de a háziorvos azt mondta, hogy jobb ha itthon maradok, mert a munkahelyen is elégé sok a megfázott ember és nem lenne jó ha rosszabodna a helyzet, mert én nem csak magamra kell ügyeljek:)
Nézem a dolgok jó oldalát...Itthon ülve több időm lesz a pihenésre, az olvasgatásra és sok olyasmire amire eddig nem volt időm.

Együttérzés...

Ma érdekes megtapasztalásom volt...Amikor az ebédet osztottuk az öregotthonba, nyilaló fájdalmat éreztem a hátamba és ez valószinű látszott az arcomon is, mert a közelembe lévő mama megkérdezte,
-hogy mi a baj?
-fáj a hátam.
...és erre ő elkezdte a sirást...Olyan aranyos volt és egyben egy kicsit fel is ébresztett, mert egy olyan mama sir a fájdalmam miatt, aki alig tud járni, legtöbbször túl gyenge hozzá...persze megnyugtattam, már amennyire lehetet:)
Sajnos sokszor olyan természetesnek tűnik az, hogy képes vagyok mozogni, járni és nyafogok holmi kis nyilalások, fájdalmak miatt... Hálás vagyok Istenek azért, hogy ép és mozgásképes vagyok!!!
Köszönöm Uram a figyelmeztetést!!!

(Az "együttérző mama" látható és az a kép anyák napján készült...)

Hálaadó nap...

...volt Krasznán és Zilahon is. Elég nehéz volt eldönteni, hogy hol ünnepeljünk, végül úgy döntöttünk, hogy délelőtt itt maradunk Krasznán, majd bemegyünk Zilahra.

Együtt ebédeltünk anyukáméknál. Jó volt együtt lenni és még egy kis meglepetésben is volt részünk, betoppantak nagybátyámék, aminek én nagyon nagyon örültem...

Általában, ilyenkor, hálaadó nap, el szoktam gondolkozni, hogy miért is vagyok hálás...persze rávághatnám, hogy mindenért, de ez olyan sablonos és személytelen...
Amiért nagyon hálás voltam a tegnap, hogy Isten időzitése a legmegfelelőbb. A nyáron elég nagy próba érte a családunkat, úgyanis apukám elesett és egy vérrög keletkezett az agyában, amit kétszer is megkellett műteni Kolozsváron. Kemény időszak volt, amikor még az orvosok sem látták a betegség kimenetelét, hogy életbe marad-e vagy sem. Mostmár jobban van, hála Istennek nem ágybafekvő, inkább a beszédére lett hatással, nem tudja kifejezni magát és van amikor nem a legtisztább a gondolkodása. Nagyon sok türelem kell hozzá, főleg anyukámnak, mert ő van mellette nap mint nap.
Miért mondtam, hogy Isten időzitése a legmegfelelőbb?!
Nem sokkal azután hogy megtörtént apukámmal a baleset, megtudtuk, hogy babát várunk. Nagyon sok miért kérdés volt bennem: Miért pont most engedi meg Isten ezt, hiszen van elég gond, baj a fejünkön? Miért most, amikor annyi betegségnek vagyok kitéve, hiszen sokat voltam apukám mellett a kórházba?és hasonló kérédseket tettem fel...Majd rájöttem(igaz, hogy kellett egy kis idő még megértettem), hogy Isten azért is adta nekünk ezt az ajándékot, mert igy újból elkezdtünk tervezgetni és reménykedni...főleg anyukámon látszott és meg is emlitette, hogy végre egy kis öröm is ér minket az életbe egy ilyen kemény időszak után. Én ezért nagyon hálás vagyok és persze sok mindenért, de hosszú lenne felsorolni:)



Délután pedig az iamházba voltunk és nagyon örültem minden egyes szolgálatnak, főleg a fiatalok szolgálatának.
Köszönöm Istennek ezt az áldott és tartalmas napot!

Munkahelyen...

Még decemberig, vagyis karácsonyig kell jöjjek dolgozni. Szerettem a munkahelyemet, de már várom a szülési szabadságot, mert sokszor olyan nehezemre esik mindennap 6:20-kor felkelni:(




Igaz, hogy ezen a képen nem éppen a munkámmal kapcsolatos dolgokat nézek a számitógépen:))







Ne téveszen meg senkit a fehér köpeny, nem vagyok ápoló, csak én is kell hordjam, mivel betegek között vagyok...Mikor el kezdtem dolgozni, nagyon sokat fáradtam azon, hogy elmagyarázzam, hogy én nem osztom a gyógyszereket, hanem szociális munkás vagyok.
Voltak olyanok is akik nem is hallottak soha rólunk, szocmunkásokról...

Hálás vagyok Istennek, hogy erre a helyre rendel. Vannak olyan dolgok, helyzetek, amelyek nagyon megtudnak erősiteni a munkámban, pl. az amikor egy mamát megsimogattam és rám nézett könnyes szemmel és azt mondta: köszönöm, már azt sem tudom mikor simogatott meg utoljára valaki...
Nem véletlen hogy éppen ott dolgozunk, ahol dolgozunk, vagy ott élünk ahol élünk...hiszen ez a mottóm: SEMMI SEM TÖRTÉNIK VÉLETLENÜL!

Egyes álmok valóra válnak...

Ma voltunk a doktor néninél:)
Olyan izgatott voltam, voltunk...alig vartam, hogy újból lássam a kis drágát...Az első dolog amit megláttam az az volt, ahogy a szive ver, aztán pedig megmondták a jó hirt: egész biztos hogy KISLÁNY lesz!!!
Nagyon örülök neki, de annak még jobban, hogy minden rendbe van és teljesen normálisan fejlődik, végülis is ez a fontos!!!
Már vettem egy pár baba holmit és nem tudok eltelni velük, van amikor egy nap kétszer is háromszor is kipakolom őket és már nagyon várom, hogy felöltöztessem a kislányomat:)
Jaj, elfelejtettem mondani, hogy már a név is megvan, (persze ez még nem biztos):
Veres Aliz Anna. Árpi szeretné ha az én nevemet is örökölné:)
Még olyan sok van márciusig:(...

Már nagyon várom...

A héten azt álmodtam, hogy már megszületett a kicsibabánk és elindultam a szülészeten megkeresni és megkérdeztem az ápolónőt, hogy a hat baba közül melyik az enyém és azt válaszolta: "Hát nem látom?!... az a legszebb kislány, rózsaszinbe".

Persze ez csak álom és nagyon szeretném ha kislány lenne, de az nagyobb kivánságom, hogy egészséges legyen...hiszen annyi mindenről lehet hallani. Elég sokat aggodalmaskodom emiatt, de szeretném Istenre bizni és ezért is imádkozom minden nap, hogy Ő óvja és oltalmazza meg.

Amúgy ha minden jól sikerül, akkor jővő héten meglátjuk, hogy az álmok valóra válnak-e? Vagyis megyünk a doktornőhöz, hogy megmondja nekünk a jó hirt. Valakinek csak beteljesül az álma, úgyanis Árpi azt szeretné ha kisfiú lenne...

Legyen meg az Úr akarata!!!

Növekszek, növekszünk...

Már szemmel láthatóan nővekszik a poci, amit nagy örömmel fogadunk...

Nagyon szeret és óv minket...:)

Nagyon boldog vagyok...látszik is rajtam, nem?

25 éves házassági évforduló

Férjem szülei a tegnap 25 éves házassági évfordulójukat ünnepelték,

és mi velük együtt ünnepeltünk :)

Olyan jó volt látni, hogy még 25 év elteltével is mennyire szeretik egymást. Emlitettem is nekik, hogy mostanság elég ritka jelenség, hogy valakinek ilyen szép házassága legyen ennyi idő után is, hiszen elég gyakran hallani vállásról, elhagyásról vagy özvegységről.
De csak Isten kegyelméből és segitségével lehet egy házasság szép, harmonikus és tartalmas.

Persze megvolt a gyűrű felhúzás, de ezúttal nem arany, hanem ezüst:)

Kivánunk nagyon sok boldogságot és Istentől megáldott boldog és hosszú házasságot ezután is!!!

Boldog születésnapot!!!

Kedves Picuri!

Szeretnék ilyen módon is boldog születésnapot kiváni és elmondani(leirni), hogy mennyire fontos vagy nekem: NAGYON!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen messze kerültünk egymástól és már nem tudjuk úgy megosztani a dolgainkat, mint azelőtt, de mindig nagy szeretettel gondolok rád.
Kivánom, hogy még nagyon sok boldog szülinapot élj át, amikor pizzával várnak odahaza:)
Az Úr áldjon és őrizzen meg!

Lánykör

Minden hétfő este 8-tól lánykört tartanak akrasznai lányok. Mindig más és más lány látja vendégül azokat akik érdekeltek. Maguk között beosztják, hogy ki készül, illetve kit hivnak meg. A tegnap engem illetett a megtiszteltetés, hogy megtartsam a lánykört. Mindig örülök az ilyen alkalmaknak, mert mindig egy kicsit megfiatalodok:)
Sokat gondolkoztam, hogy mi legyen a téma és végül úgy döntöttem, hogy jó lesz arról beszélgetni, hogy ki mennyire hálás azért, hogy NŐ.
Elég sokat beszélgettünk erről a témáról, majd igéket is olvastunk, amiből kihangsúlyozódik, hogy igen is hasznosak vagyunk, szükség van ránk (1 Mózes 2: 18-24), ragaszkodnak hozzánk( Efézus 5: 31) hogy azért vagyunk, hogy vigasztalást nyújtsunk(1 Mózes 24: 67). Úgyanakkor megtiszteltetésnek érezhetjük, hogy nők vagyunk, amikor elolvasuk, a menyasszony leirását az Énekek éneke 4 részében. Férfiről irtak ennyi bókot egy helyen?!
Azzal zártuk, az estét, hogy listát irtunk, arról, hogy ki miért hálás azért mert nő.
(Remélem, hogy a lányok nem haragszanak meg azért, hogy idézem őket:))

• Azért , mert hiszem, hogy nem véletlen, hogy nőnek születtem és, hogy biztos, hogy velem is valami különleges terve van Istennek. Szeretnék jó feleség és jó anya lenni
• Azért mert, majd feleség lehetek, elláthatom majd a családom (pl. főzés) és majd édesanya lehetek

• Azért mert nagyon jó nőnek lenni, örülök, hogy nem mély férfi hangom van, örülök, hogy hosszú a hajam, annak, hogy szoknyát vehetek fel, de a legszebb az egészben az, amikor a férfiak tekintete arról beszél, hogy örülnek, annak, hogy mi nők vagyunk és hogy szükségük van ránk!:)
• Azért, mert meg van nekünk annak a lehetősége, hogy kihordhatunk egy gyereket és talán annál jobb és szebb érzés nincs mint, a saját gyereked a kezedbe tarthatod és rád mosolyog.
• Azért, mert nagyon áldásos megélni azt, hogy egy kis lény mozog és él benned. Kiváltságosnak érzem magam, hogy ezt átélhetem.

Te miért vagy hálás, hogy nőnek születtél?

Érdekes élmény...

Már egy ideje izgulok és aggódom, mert már 4 és fél hónapos vagyok és nem észleltem semmi féle jelét, annak, hogy valaki bennem van...igaz, nem is tudtam elképzelni mirre kellene számitani. Ma ahogy beszélgettem a kolleganővel és mesélem, hogy néha olyan furcsa nyilalásokat érzek...erre ő azt mondja, hiszen rugdosódik a baba!!!:) De jó, ezt már két napja érzem és én nem is tudtam, hogy a baba jelezz, hogy: "itt vagyok":). Nagyon jó érzés...
Sokat gondolkodom, hogy valyon milyen lesz, hogy fog kinézni, kire fog hasonlitani, egyáltalán milyen nemű lesz...Már nagyon várom, hogy a kezembe foghassam!!!!!!!!!!!!
Addig is próbálom minden percét élvezni ennek az időszaknak...:)

Bemutakozás képekben

Ők a kedves szüleim, nekik köszönhetem, hogy az vagyok, aki vagyok ...
A kép 2007 karácsonyán készült.








Bemutatom kedves férjem (már aki nem ismeri:)), Veres Árpád. 2004 decemberében ismerkedtünk meg és a nagyon hosszú ismerkedést pedig kapcsolat követte. Utána persze elválaszthatalanok lettünk. Azt nem mondanám, hogy mindig jól el voltunk, hiszen külömbözőek vagyunk, elég azt figyelembe venni, hogy ő férfi én meg nő:)
De Istennek terve volt velünk és együtt akart minket látni...





Ez egyik kedvenc képem Árpival, ami Kolozsváron készült. Nagyon sok szép emléket őrzönk a kolozsvári évekkel kapcsolatosan, hiszen ott ismertük meg egymást és kerültünk közelebb és közelebb egymáshoz...








Számomra, azért fontos ez az esemény, mert talán akkor éreztem először igazán, hogy elértem valami olyasmit, amit én is és anyukám is nagyon várt.
Látszik rajtam, hogy itt még telve vagyok reményekkel:)









"Legyen e gyűrű elkötelezetségem, hűségem és szeretetem jele"











Jegyváltás, 2008 május 17







Esküvőnk napja,
2008 szeptember 27.
Számomra eddigi legszebb nap...








Nagyon jó érzés mikor végre megtörténik az amire annyi ideig vártunk, egymásé leszünk








Nagyon tetszik a házasélet, igaz még nagyon az elején vagyunk, ebben az időszakban csiszolódunk össze, de olyan jó érzés, hogy valaki vár haza, vagy legtöbbször van kit várni haza...:)
Ez a kép féléves házassági évfordulónkon készült.










Jelenleg szociális munkás vagyok a krasznai öregotthon. Szeretem a munkámat és áldásnak tekintem, hogy olyan sok alkalmam van segiteni, igaz, hogy nem mindig sikerül, úgy ahogy kellene, de próbálkozom...










Ez a mai nap készült és az első "pocis" képem...
Remélem lesz jobb minőségű is:)