Igaz, hogy ezen a képen nem éppen a munkámmal kapcsolatos dolgokat nézek a számitógépen:))
Ne téveszen meg senkit a fehér köpeny, nem vagyok ápoló, csak én is kell hordjam, mivel betegek között vagyok...Mikor el kezdtem dolgozni, nagyon sokat fáradtam azon, hogy elmagyarázzam, hogy én nem osztom a gyógyszereket, hanem szociális munkás vagyok.
Voltak olyanok is akik nem is hallottak soha rólunk, szocmunkásokról...
Hálás vagyok Istennek, hogy erre a helyre rendel. Vannak olyan dolgok, helyzetek, amelyek nagyon megtudnak erősiteni a munkámban, pl. az amikor egy mamát megsimogattam és rám nézett könnyes szemmel és azt mondta: köszönöm, már azt sem tudom mikor simogatott meg utoljára valaki...
Nem véletlen hogy éppen ott dolgozunk, ahol dolgozunk, vagy ott élünk ahol élünk...hiszen ez a mottóm: SEMMI SEM TÖRTÉNIK VÉLETLENÜL!
jaj de szép kismama vagy... na ilyenkor szeretnék még kismama lenni, még egyszer utoljára:):)
VálaszTörlésEvódia, én is úgy vágytam a kismamaságra, mikor téged láttalak nagy pocival, mint ahogy te érzel most, engem látva;)
VálaszTörlésKöszi a bókot...habár sokszor úgy érzem magam a tükör előtt álva, mint egy hordó és ilyenkor mikor szóvá teszem, Árpi úgy szólit "kis hordócskám":))Ennek ellenére nagyon élvezem ezt az állapotot!!!
ma vettem turiztam egy rozsaszin ruhat a kicsinek:) jol esett. tenyleg szep kismama vagy. hianyoztok. puszii
VálaszTörlésDe aranyos vagy Picuri:)Köszönjük szépen...amúgy én sem tudtam ellenállni, úgyhogy már én is vettem egy pár darabot:)
VálaszTörlésTi is nagyon hiányoztok nekünk és már nagyon várjuk, hogy találkozunk.puszi