2010. december 28., kedd

Kárácsonyi beszámoló

Vége van a karácsonynak!Nagyon jól telt, talán még ilyen jól, már nagyon régen telt. Nem volt megszokott, nem volt egyhangú, együtt lehetünk az a családjainkkal, jó barátokkal és főleg, hogy Istenházában ünnepelhetünk és nagyon jó szolgálatokat halhatunk és épülhetünk általuk.
De inkább vegyük szép sorjában a dolgokat:

Szenteste:

Amint kijöttünk az imaházból, először eljöttünk ide anyukáékkal, mármint apósom, anyósom, Veres mama, Klárika és Róbert és odaadtuk a nekik szánt ajándékokat. Örültünk, hogy örömet szereztünk, legalábbis reméljük...mindig igyekszünk hasznos dolgokat venni. Majd felmentünk hozzájuk és ott folytatódott az az ajándékbontás, majd közösen vacsoráztunk. Nagyon jó volt együtt lenni.
Az este folyamán egy meglepetésben is volt részem. Mint már említettem korábban úgy egyeztünk meg Árpival, hogy az idén nem veszünk ajándékot egymásnak. Mégis neki sikerült meglepnie engem egy Hemingway könyvel és úgy becsempészte a fa alá, hogy észre sem vettem. Nagyon meghatódtam és nagyon jól esett.
Sajnos szenteste nem készültek képek, mert még akkor nem volt gépünk.
Úgy döntöttünk, igaz, hogy inkább én ragaszkodtam hozzá, hogy most ne menjünk kátálni, mert ugy éreztem, hogy kezdet kiütni a sok készülödés fáradalmai.Végül Árpi is beleegyezett és majd később meg is köszönte, hogy reggelre jól kitudtuk pihenni magunkat. Annyira fáradtak voltunk, hogy reggel azt kérdezgetük egymástól, hogy vajon voltak kantások:) de nem halasztottunk el semmit. De mi mindenképp jövőre bepótoljuk a kántálást!:)

Karácsony I. napja:

Azt is említettem már, hogy Szabó mama meghívta az egész családot(minden gyerekét(3) és annak családját és minden unokáját(9+ egy dédunoka)) ünnepi ebédre. Már nem volt igy együtt a család 7 éve.
Nagyon jó volt együtt lenni, beszélgetni ,énekelni és jókat nevetni:)
Szabó a mama a dédunokájával
Együtt az az ünnepi asztalnál
Aliz is mindenből eszik és nagyon jóízűen eszik
Ebéd után a férfiak sakkoztak...
...mi ligrettoztunk...
...a lányok pedig egy jót aludtak közösen:)
Este otthon voltunk és lehívtuk Rebekáékat, hogy ők sem és mi sem legyünk egyedül. Kimaradhatatlan amikor a együtt vagyunk, hogy ne játszunk valamilyen társasjátékot, úgyhogy itt is előkerült e ligretto.
Aztán következet a telefonhívás ami egy kicsit lankasztotta a kedvet. Anyukám hívott, hogy rosszul lett az imaházban, mert nagyon nagy lett a vérnyomása és ki kellett hívni a mentőket.Hála istennek nem vitték be a kórházban, hanem otthon ellátták, adtak valamilyen nagyon erős vérnyomás csökkentőt és nyugtatót. Nagyon nyugtalan voltam egész este és nagyon szerettem volna bemenni, de apósomnak az autója felmondta a szolgálatot, pont ahogy hazaértek az imaházból, úgyhogy csak az imához tudtunk folyamodni és úgy látszik, hogy az is segített, mert anyukám helyrejött valamennyire és most már jobban van.
Este, inkább éjszaka voltak nálunk a fiatalok kántálni. Szép volt.

Karácsony II.napja.

Mivel a körülmények úgy diktálták, kénytelenek voltunk stoppal bemenni Zilahra, de hála Istennek hamar kaptunk alkalmit.Már Alig vártam, hogy lássam szüleimet és már nagyon vágytam haza és hogy megnyugodjak, hogy minden rendben van. Anyukám még egy kicsit szédült, de egészen kivirult amint a kedves unokáját meglátta.Együtt ebédeltünk. Nagybátyámék Zilahon voltak vendégségben úgyhogy megkértem, hogy hozzon haza minket, így nem tudtunk délután az imaházban maradni, pedig nagyon szerettem volna. Ilyen még nem volt, hogy ne legyek karácsonyba a zilahi gyülekezetben de remélem, hogy nem is lesz ennek párja, mert nagyon rossz volt így:(
Sanyi tatával és Erzsike mamával
Nagyon szeretjük egymást:)))
Amint hazaértünk, Nórát marasztaltuk, hogy maradjon nálunk.Nem is kellet sok rábeszélés.
Sietünk gyorsan imaházba, hogy legalább itt Krasznán ne maradjunk le.
Amikor onnan hazajöttünk készítettünk egy pár családi képet.
Az első karácsonyunk, így hármasban:)

Anyával
Apával
Nórával
Miért nem engedi nekem senki, hogy én ezt levegyem?!:)

Karácsony III.napja

Krasznán még a harmadnapját is ünneplik, mert itt nem elég két nap a jóból:)
Vendégeink voltak Lacikáék.

Katival
Kukucs:)

Este újból Rebekáékkal voltunk, ezúttal náluk.Aliz nagyon jól viselte, hogy a felnőttek elvoltak és hogy őt nem vonták be a társasjátékba. Feltalálta magát.
Nagyon hálás vagyok Istennek ezért a csodálatos ünnepért, és hogy nem történt semmi komolyabb baj, békesség volt a családban és hogy most már egy kisgyerekkel együtt ünnepelhetünk.
Igaz egy kicsit hosszúra sikerült ez bejegyzés, de jó dolgokról sokat lehet írni.
Kívánom, hogy az elkövetkező napokban pihenje ki magét az, aki csak tudja és megtisztulva tudjuk átlépni az évet!

2010. december 20., hétfő

Készülödünk...


A vásárlás nagyja megvan, a menü ki van gondolva, és a teendők is fel vannak sorakozva az agyamban...csak sajnos nem tudom végre vinni mindegyiket, mert van egy kis csöppség akinek nem nagyon tetszik az én időbeosztásom:) én úgy gondoltam, hogy fog aludni délután legalább másfél órát, és addig kitakarítom a fürdőszobát, de ő ebbe nem egyezett bele és éppen ahogy előkészítettem a terepet, megébredt...hát ez van...és magammal sem vihettem sem a konyhába, sem a fürdőben mert nagyon hideg van...:(
Nagyon igényli a társaságot és azt sem mindig elég, hogy egy helyiségben vagyunk, hanem foglalkozni kell vele, ölbe fogni...most is az ölemből tágra tárt szemekkel nézi, hogy pötyögök:)))
Magára sem lehet hagyni, mert ahogy kiteszem a lábam a szobából elkezdi az üvöltést.Vagy a másik változat az, hogy azért nem lehet hagyni, mert most már elég sokat mászkál és sokat csetlik botlik és sokszor elég veszélyes helyekre merészkedik...Hát remélem hamarosan "önállósodik":)
Hát nem tudom, hogy hogy leszek meg a dolgaimmal, ha így folytatjuk...Árpi erre mindig azt mondja, hogy annyit csinálsz meg amennyit tudsz, de hát egy háziasszonynak ennyi nem elég, ugye?
Érdekes ünnepünk lesz és már nagyon várom...Szent este a kis családunké, első napján Szabó mamánál(anyósom anyukája) leszünk együtt az egész családdal, ilyen már rég volt, talán hét éve...
Másod napján Zilahra szeretnénk menni anyukámékhoz és harmadnapján, mert ugyebár itt Krasznán azt is tartják, vendégeket várunk.Nagybátyámék, Lacikáék jönnek hozzánk.
Szóval unatkozni nem fogunk...
De addig még vár ránk egy disznóvágás (apósoméknál), takarítás, sütés, főzés, karácsonyfa díszítés.Bár már az utóbbinál tartanánk...:)

Kívánok mindenkinek egy nagyon boldog, békés, szeretetteljes karácsonyt!

2010. december 15., szerda

Első szánkózás

Tegnap megvolt Aliz első szánkózása, de azt hiszem mi jobban élveztük mint ő, mert szegény azt sem tudta mi történik körülötte és hogy mi az a nagy fehérség mindenhol, nagyra tárt szemekkel bámulgatott. De nem rontotta el az apukája kedvét, mert ő nagyon fel volt dobva, hogy szánkóztathatja a lányát.
sajnos nem készült kép, mert a fényképezőgép újból felmondta a szolgálatot, jó lenne, már venni egy újat, de hát ez túl nagy kérés lenne karácsonyi ajándékként, hiszem most mindenhol és mindenkinél krízis van. Árpival meg is egyeztünk, hogy nem ajándékozzuk meg egymást, legalább nem erre fogunk összpontosítani.
Már nagyon várom a karácsonyt, hiszen ez az első, hogy egy kis gyerek is részt vesz az ünneplésben. Biztos érdekes lesz...(majd beszámolok az új élményekről) :)
De addig is sok a tennivaló és ez minden háziasszony jól tudja, úgyhogy kívánok mindenkinek jó előre haladást és a szobák tisztítása mellett legyen időnk a belsőnket is tisztogatni.Ezt kívánom mindenkinek!

2010. december 6., hétfő

2010. december 5., vasárnap

Előbújtunk...


A múlt héten Nádasdon voltunk, a nagybátyáméknál.
Nagyon jó volt egy kicsit kikapcsolódni és egy kicsit máshol lenni, de már nagyon vágytam haza és már nagyon vártak bennünket, főleg Árpi. Azt mondta, hogy többet nem enged el ilyen hosszú(5 nap)időre.:)))Ebben az esetben is igaz az, amit már többször hallottam, hogy akkor értékelsz valamit, valakit igazán, amikor már nincs melletted.
Nagyon örülünk annak, hogy nem érzékeli különösképpen, hogy máshol vagyunk, alszik nyugodtan, a hasa nem érzékeny ha más tejet iszik, befogad mindent.:)
Többen is azt mondták, hogy szerencsések vagyunk, hogy ilyen jó gyermekünk van.Én meg inkább azt mondanám, hogy nem szerencse, hanem ajándék:)

Aliz egyre gyakrabban fejezi ki óhaját, hogy akar menni, járkálni.
Sok keresgélés után, most már cipőcskét is kaptunk.Van nekünk több is, de egyik kicsi, másik nagy, de most már anyukám kapott neki egy olyat ami pont most jó, úgyhogy nincs semmi akadálya a járkálásnak, csak győzzük sétáltatni...:)))

Egyre jobban fejlődik az emberi oldala is:)Néha hisztizik ha valamit elveszünk tőle. Most még élvezem, hogy milyen aranyosan toporzékol, meg hogy milyen jól áll neki, de lehet, ahogy telik az idő és ahogy fokozódik és sűrűsödik a hiszti, lehet nem fogom annyira élvezni...:)
Már nagyon várjuk, hogy kibújjanak a kis fogacskák, már nemsokára 9 hónapos és még nincs egy foga sem...Ha egy kicsit zsémbes, nyögős, mindig arra fogjuk, hát biztos jön a foga...:)Kíváncsiak vagyunk, hogy milyen lesz fogakkal...
Egy kicsit késve de elkészült az adventi koszorú...

Kívánok mindenkinek áldott várakozást!

2010. november 25., csütörtök

Az étvággyal nincs gond:)

Örülünk, hogy olyan étvággyal eszik, hogy még másnak is megjön tőle az étvágya.:) Soha nem volt gond vele, mindig megevett mindent és nagyon reméljük, hogy ez így is marad...


A tegnap is voltunk és ma is megyünk Zilahra segíteni a favágásba, de előtte oltásra is kell menjünk. Bátorságot kell merítsek, mert ilyenkor mindig úgy féltem Alizt, mintha nekem jobban fájna, amikor látom azt a tűt, ahogy beleszúrják a kis lábába, de eddig mindig nagyon ügyes volt és még csak nem is sírt, csak nyekerget.(ahogy Lajos mondta a konferencián:))
Ma fiatal nők köre is lesz, de énekóra is, de azt hiszem az utóbbira fogok menni, mert vasárnap keresztég lesz. Sajnálom, hogy így egymásra tevődtek a dolgok:(
Most ez olyan Jutkás bejegyzés lett:))), ugye?:)
Kívánok mindenkinek kellemes napot!

2010. november 23., kedd

Elmaradt sorok...

Már régóta készülök írni, de mindig valahogy elmaradt. Egy kicsit gondolkodóba estem és megkérdőjeleztem, hogy folytassam a blogírást vagy sem...sokszor úgy érzem, hogy olyan egyoldalú kommunikáció az egész, én írok, ki tudja hogy kik olvasnak, minden bejegyzés mintha megválaszolatlan levél lenne...Aztán a múlt hét folyamán több visszajelzést kaptam, hogy igenis folytassam, mert volt akinek bátorítást jelentet, volt aki ötletet kapott, és volt aki csak úgy...szeret olvasni:). Nem tagadom, jól estek ezek a dolgok és még folytatom, már csak magamért is, mert mindig jól esik visszaolvasni, hogy mi is történt velünk...
Sok minden történt mostanában, igaz elég relatív ez a sok, de nekem soknak számít már az is, ha nem a megszokott dolgok történek:) azt hiszem ez a gyes szindróma:)))
Szóval Aliz betöltötte a nyolc hónapot és felállt. Két nap alatt összehozta és most már nagyon profin csinálja:) Lépegetni is lépeget és van amikor körbe megy a kiságyba is. Nagyon aranyos és örülünk, hogy ilyen szépen fejlődik.
A múlt héten történt a frizura váltás is. Mindenki sajnálkozik a nagy haja miatt, de már nagyon szükség volt erre, mert mindig a szemében volt és elől háromszor olyan hosszú volt mint hátul. Így még jobban hasonlít apukájára:)))

Szombaton Zilahon voltunk a Lányok -Asszonyok Konferenciáján. Nagyon örülök annak, hogy többen is voltunk Krasznáról. Nagyon jó volt együtt lenni és találkozni olyanokkal akikkel nagyon ritkán van alkalmam erre. Jókat beszélgetünk és hálás vagyok Istennek a barátnőimért, még ha nagyon messzire is kerültünk egymástól.
Isten tanított engem ezen a konferencián és sok üzenetet kaptam, néhányat gondolatot, ami nagyon megragadott lejegyzek, mert a szó elszáll de az írás megmarad:) :
  • Ne gyűjtsünk köveket(sérelmek), mert falak épülhetnek fel belőlük!
  • Az első vihar megmutatja, ha egy kapcsolatban van kőszikla vagy nincs
  • Evangelizációs lehetőség az, ahogyan a kapcsolatainkat megéljük
  • Isten megpróbálja kapcsolatainkat azért, hogy Benne alapozhassuk meg azokat
Nagyon jó volt Lídiát hallgatni, olyan volt mintha még mindig az egyetem padjaiba ültem volna:). Nagyon tetszett Lisztes Piroska közvetlensége és nyitottsága és az hogy saját tapasztalatait osztotta meg velünk.
Jó volt ott lenni és hálás vagyok Istennek a lehetőségért, hogy formálni akar és erre nagyszerű alkalmakat hoz össze:)

2010. november 17., szerda

Isten ígéretének tárháza


Nagyon szeretem ezt az áhítatos könyvet és sokszor úgy érezem, mintha ezt csak nekem írtak volna...Ma különösen megragadott a mai napra szánt bejegyzés.
Isten fenyít de soha nem hagy el.
Eddigi életem során elég sokszor ért próba és gyakran álltam Isten elé a mértjeimmel és zúgolódtam és büntetésként fogtam fel a dolgot. Pedig Isten a hiányosságaimra akart rámutatni és mindig valamit akart tanítani nekem.Visszagondolva a gyermekkoromra, a szülei házban eltöltött évekre, sokszor csak azt láttam hogy mennyi szenvedés volt benne és elég sok könny. De amit akkor nem tudtam vagy legalábbis nem fogtam fel, az az, hogy Isten mindig kárpótolt valami nagyon értékessel, mint például az édesanyámmal való kapcsolat.
Isten nagyon jól ért ahhoz, hogy egyensúlyban tartsa az élet mérlegét, csak sajnos nem mindig veszem, vesszük észre és csak a rossz oldalát látjuk az egésznek.
Milyen jó az a tudat, hogy Isten soha nem hagy el és az ő szeretete örök...
És szeretete nem csak abban mutatkozik meg, hogy tanítani akar, hanem megáld minket olyan ajándékokkal, ami talán érdemünk feletti. Szeretném nagy becsben tartani a tőle kapott dolgokat. Most itt konkrétan a kis családomra gondolok.Tudom, hogy Istennek azzal köszönöm meg a legjobban ezt az ajándékot, ha szeretet, ha békesség, ha egyetértés van köztünk. Szeretnék erre törekedni minden nap és ha nem is sikerül mindig, sajnos, akkor szeretném ha adódna alkalmam helyrehozni, jóvátenni.Istenem, kérlek, segíts meg ebben!

2010. november 12., péntek

Zilahon voltunk


az elmúlt pár nap. Vasárnapra mentünk a hálaadó napra, ami nagyon jól telt és nagyon jó volt együtt lenni a kedves testvérekkel.Habár már nem tartozom a zilahi gyülekezethez, mint tag, de mindig úgy érzem, hogy haza érkeztem. Amint leülünk a padba, és amint felemelem a fejem a "megérkezős ima" után , olyan jól esik, hogy bárhova nézek mosolyoknak és azt olvasom ki tekintetükből, hogy jó hogy jöttetek. Jó mindig ide visszatérni, ha nem is tehetjük olyan gyakran amilyen gyakran szeretnénk...
Nagyon jól telt a közös ebéd is, sajnálom, hogy nem tudtam még többet beszélgetni, de már egy kis gyerekkel nem lehet nyugodtan végigülni egy ebédet...:( :)
Mivel olyan jó volt otthon lenni, ott ragadtunk egy pár nap és csak a tegnap este érkeztünk meg.
Hálás vagyok, hogy még van kihez haza menni!!!
Jól esett, hogy valaki megelőzött, ha Aliznak valamire szüksége volt, persze van amiben egy anya pótolhatatlan és ez is jól eső érzés:)
Ma nem fogok unatkozni, mert annyi kihagyás után, nagyon megnőtt az itthoni teendő,de ez így van rendjén...
Kellemes napot minden ide tévedőnek!

2010. november 4., csütörtök

Az elmúlt napok


nagyon jól teltek, több okból is. Nem voltam egyedül, három napig nem csak én kellett rendezem Alizt és ha kiléptem a szobából nem kezdődött el a nagy sírás. Három napig nem kellett mosogassak, mert nem engedte Kati, volt kivel meginni a reggeli kávét, volt kivel társasjátékozni, ha akartam hanem:), mert Nóra addig nyaggatott, még kénytelen voltam leülni vele játszani, volt kivel tekeregni, vásárolgatni és még sorolhatnám hogy miért is volt jó ez a három nap...
Nóra, most 10 éves és rajta is kezdenek látszani a kamaszodás jelei és ezeket látva és tapasztalva, már előre félek, hogy mi lesz majd...De hála Istennek addig sok van és addig sokat tanulhatok, hogy hogy is kell nevelni, viselkedni, példát mutatni, hogy majd idővel mindenki jól járjon:)
A tegnap voltam fiatal nők körén. Igaz, most nem gyűltünk össze annyian, mint általában szoktunk és ezért nem is foglalkoztunk egy konkrét témával.De nagyon jó volt beszélgetni és sikerült mindenkinek kiüríteni a panasz zsákocskát. Néha kellenek az ilyen alkalmak is. Legalábbis nekem nagyon hasznos volt.
Van néhány kép a mi a múlt heti női körön készült, de csak most kerültek hozzám.
Hát ezek vagyunk mi:
Mindig jó kedvűek:)

Ma voltunk Alizzal a játszótéren. Úgy örülök, hogy a krasznai felújítások ( nagyon szép sétányokat hoztak létre, így szépítetek Kraszna kinézetén) során sikerült egy olyan hintát is összehozni, amit Aliz is tud használni, ugyanis olyan mint egy kis kosár és jól lehet benne himbálózni. Nagyon praktikus kisbabáknak.Remélem, hogy sokig élvezhetik a kisbabák és nem fog megrongálódni...
Miután hazajöttünk, megfürdettem Alizt, evett és elnyomta egyből az álom. És úgy örültem, hogy pont annyit aludt, hogy sikerült összeütni egy két fogásos kaját és még fel is mosogattam.
Most már hogy munkám elvégeztem, nyugodtan pihenhetek az est folyamán...
Milyen jó, így, jókedvűen, jóleső fáradtan, nyugodtan végezni a napot...

2010. november 1., hétfő

Szülinapoztunk

A tegnap meglepetés vendégei voltunk Hajas Istvánnak, aki a szülinapját ünnepelte.Tetszik, amikor a feleség így akar kedveskedni a férjének és annak még jobban, hogy ehhez mi is hozzájárulhatunk:)
Nagyon jó volt együtt lenni, beszélgetni.Nagyon finom és bőséges volt az ebéd.
Ennek az ebédmeghívásnak köszönhetően, nem kellett a fél szombatot a konyhába tölteni és már 9-kor mindenki megvolt fürödve és így hamarabb lepihenhetünk.Milyen jó lenne ha minden szombat ilyen lenne...igaz, az se bánnám, ha minden vasárnap ilyen lenne...:)))
Mivel nekünk nem működik a fényképezőgépünk, illetve akkor működik, mikor neki van kedve, kihasználtam, hogy volt ott egy jó fényképezőgép és így készítettem egy pár képet, amit veletek is megosztanák:

Végre egy hozzám hasonló, akivel tudok játszani:)))
Csőrike a kedvenc és nem adom senkinek és nem is megyek sehova nélküle
Anyával
A mi kis családunk:)


A fentieket még hétfőn írtam, csak nem volt időm közzétenni, mert akkor érkeztek meg a kedves vendégeim.
Nem a legjobb szó, hogy vendég, mert az olyan hivatalos.Én a családtagokat és nagyon közeli barátokat, nem tartom vendégnek, hanem hozzám, hozzánk tartózóknak...
Szóval, itt vannak nálunk Kati (nagynéni) és Nóra(unokatestvérke) és a társaságuknak örvendhetek egy pár nap:)
Megtelt a ház a két gyerek kacagásával és a két nő állandó jellegű beszélgetésével:)
...és ezt nagyon élvezem...

2010. október 27., szerda

Az is a múlt héten történt...

...hogy sikerült olyan nagy füstöt csinálni a konyhába és olyan fekete lett a fal, hogy muszáj volt neki kezdjünk Árpival hétfőn meszelni. Most már be is vagyok nagyjából pakolva, még egy két simítás van, de örülök, hogy végre ezen is túl vagyunk. Rendesen elfáradtam...
Ezek vagyunk mi munka közben...


Először történt meg hogy Alizt nem láttam 12 órán keresztül. Fent volt a mamájánál, hogy tudjak nyugodtan suvikszolni. Már este fele nagyon hiányzott és minden fáradságot elfelejtettem amikor újból a karomba foghattam.Milyen áldás a gyermek...!
Most már lassan befejezem, mert elállt a kezem, mert Aliz visszaaludt a karomba.Próbáltam letenni, de többször felsírt, úgyhogy inkább felvettem, hogy tudjam ezeket leírni...
De most már megyek én is egy kicsit még piheni:)

U.I: Este fiatal nők köre, már nagyon várom...

2010. október 25., hétfő

A múlt héten történt...

Hát sajnos nem tudok írni rendszeresen, nem mintha nem lenne miről, csak sokszor lusta vagyok, vagy akadozik az internet, vagy Aliznak nem tetszik a dolog, de most alszik, úgyhogy kihasználom az alkalmat.
A múlt héten két helyen is voltam babalátogatóban. Először itt Krasznán, Sólyom Csillát látogattam meg és az ő tündéri kislányát, majd Zilahon voltam Sütő Magdinál és az ő aranyos kisfiánál. Szerettek babalátogatóba menni, mert ilyenkor mindig alkalmam van egy kicsit visszaemlékezni, amikor Aliz is olyan csöppség volt és jó látni, hogy milyen hamar nő...és amúgy is mindig is szerettem a kis csöppségeket, csak most már nem félek úgy tőlük, mint régebben:)))
Csütörtökön ismét volt fiatal nők köre...úgy örülök, hogy most már egyre rendszeresebb és egyre többen vannak és egyre jobban a beszélgetések, kezdünk összemelegedni.És ami még ennél is jobb volt, az az hogy vasárnap együtt szolgálhatunk a gyülekezet előtt.:)
Mivel elég mord és hideg mostanában az idő, szoktam néha kézimunkázni. Amikor a testvéremék itt voltak hoztak nekem ajándékban egy csomó, gyönyörű szalvétát dekupázsozni.
Ki is próbáltam ezt azt.
Ezek a szebbnél szebb szalvéták:
Ilyenek voltak a fűszeres dobozaim:

És ilyeneké lettek:
Hogy Aliz se maradjon ki a sorból, felteszek egy kis videót, amin újból produkálja magát...:)))
Aminek nagyon örülök az az, hogy egyre többet játszik egyedül és ilyenkor nagyon aranyos tud lenni és sokat beszélget ilyenkor...

2010. október 17., vasárnap

Járvány...

Sajnos Árpi már két napja nem érzi túl jól magát,fáj a feje, szédül, de ma még a láza is felszökött, nem is kicsit. És mivel ő is férfiből van, ő sem nagyon tudja viselni a betegséget.(Szerintem a női olvasók értik, hogy mire gondolok:)).
Sajnáltam és nem is tudtam, hogy mit tegyek, mit adjak. Mindig a "legjobbkor" fogy el a gyógyszer készlet...de holnap feltöltöm, mert úgy látszik az időjáráson, hogy most már lehet gyakrabban számolni a megfázásra...úgyhogy nagyon kell ügyelni.
Végül is a hagyományos hideg vizes borogatással értünk el eredményt és most már sikerült elaludnia is.


Nem kell megijedni, vagy megörülni,
nincs újabb pocaklakó, csak megtetszett ez a kép
...jól illusztrálja az egymásnak terhét való hordozást...:)
Csak jó lenne ha Alizt elkerülné...
Vigyázzunk, hogy az időjáráshoz mérten öltözünk!
Kellemes hetet kívánok mindenkinek!

2010. október 14., csütörtök

Itt voltak

Sok várakozás után megérkeztek hozzánk a testvérem, Arnold és barátnője Eszter.

Eleinte csak a mi ölünkből figyelte, hogy kik jöttek a hozzánk:)
...de hamar megbarátkozott velük...
Ni, mit adok?!:)))
...köszi...

Hogy is van?!...már jó néhány éve nem volt kürt a kezemben...
...végre összejött...
Eszter is próbálkozott és nem is eredménytelenül:)))

Eszkimógyermek

Lacikáékkal is sikerült találkozni és ahogy meglátták Alizt, vették ki egymás kezéből.Kellett volna látni az Alizért való versengést...:)))
Jaj de jó, én mindenkitől csak kaját kapok...
Én nem tudom, miért kacagnak ennyit ezek a felnőttek amikor eszek.
Mi olyan vicces?!

Tessék Arnold, adok neked is, mert te is adtál nekem kekszet:)
Miről is van szó?!...nem tudom, de szeretem ha mindenki rám figyel...
Több próbálkozás után összejött egy családi fotó...
Hiába próbálták Alizt megnevettetni, nálunk nagyobb sikere volt, amint látszik...:)))
Nagyon jó volt együtt lenni, beszélgetni.És már most várjuk, hogy újból együtt legyünk!!!