2010. november 12., péntek

Zilahon voltunk


az elmúlt pár nap. Vasárnapra mentünk a hálaadó napra, ami nagyon jól telt és nagyon jó volt együtt lenni a kedves testvérekkel.Habár már nem tartozom a zilahi gyülekezethez, mint tag, de mindig úgy érzem, hogy haza érkeztem. Amint leülünk a padba, és amint felemelem a fejem a "megérkezős ima" után , olyan jól esik, hogy bárhova nézek mosolyoknak és azt olvasom ki tekintetükből, hogy jó hogy jöttetek. Jó mindig ide visszatérni, ha nem is tehetjük olyan gyakran amilyen gyakran szeretnénk...
Nagyon jól telt a közös ebéd is, sajnálom, hogy nem tudtam még többet beszélgetni, de már egy kis gyerekkel nem lehet nyugodtan végigülni egy ebédet...:( :)
Mivel olyan jó volt otthon lenni, ott ragadtunk egy pár nap és csak a tegnap este érkeztünk meg.
Hálás vagyok, hogy még van kihez haza menni!!!
Jól esett, hogy valaki megelőzött, ha Aliznak valamire szüksége volt, persze van amiben egy anya pótolhatatlan és ez is jól eső érzés:)
Ma nem fogok unatkozni, mert annyi kihagyás után, nagyon megnőtt az itthoni teendő,de ez így van rendjén...
Kellemes napot minden ide tévedőnek!

2 megjegyzés:

  1. Én is örültem ,hogy láttalak beneteket!
    Olyan aranyos és nagyos Aliz.
    Áldott alkalom volt és nagyon szép volt az énekkar,zenekar szolgálata ,én is mindig visszavágyom ,pedig én nem is ott nőttem fel csak a közzelében.

    VálaszTörlés
  2. Hát igen, nagy lányunk van nekünk...:)
    Én is nagyon örülök, hogy láthattam, kedves Olga!

    VálaszTörlés