"Az ember nem arra született, hogy legyőzzék, az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni." (Ernest Hemingway)
2011. március 23., szerda
Megszületett!!!
Ma hajnalba megszületett Győrfi Ákos, Annamária és Tóbiás elsőszülött kisfia.
A súlya 2.800 gr és 50cm.
Most Annamária egy kicsit le van gyengülve, mert meg kellett császározni, de hiszem és imádkozom azért, hogy a jó Atya erősítse meg.
Kívánom az Úr áldását rájuk és hogy az Úr oltalmazza meg a kis jövevényt és adjon bölcsességet a szülőknek a felnevelésben!
2011. március 21., hétfő
Szülinapoztunk!
Hát igen, eltelt egy év, és milyen gyorsan telt...
Aliz szombaton töltötte az első évet és nagyon hálásak vagyunk Istennek ezért és nagyon reméljük, hogy nagyon sok szülinapot ünnepelhetünk meg még együtt:)
A szombati nap alatt, nagyon sokszor eszembe jutott, hogy hogyan folyt le a szülés, milyen volt mikor először megláttam a kislányomat, milyen volt amikor megfoghattam, megpuszilhattam, először öltöztettem fel és sorolhatnám mennyi mindenre emlékszik ilyenkor egy anya...bevallom, hogy elég sokszor elérzékenyültem.
Árpival ahogy beszélgetünk ezekről, levontuk az a következtetést, hogy kegyelem az hogy minden simán ment, nem volt semmi komolyabb baj se a terhesség alatt, se a szülésnél és azóta sem...nem volt Aliz beteg, leszámítva kisebb meghűléseket de azt hiszem, hogy ez semmi ahhoz képest, hogy sokan mennyiszer kell vigyék gyermeküket az orvosokhoz. Ezért nagyon hálásak vagyunk Istennek!!!
Nagyon szépen fejlődik, jön megy, beszélget, mindent megeszik...
Sokunknak ez természetes, de ha jobban belegondolunk, egyáltalán nem az, hanem Isten szeretete és kegyelme...
Szeretnék olyan édesanya lenni akire majd felnéz, aki példa előtte, aki türelmes és aki mindig támaszt és vigasztalást nyújt és a szeretetét minden körülmény között ki tudja mutatni...
Van még mit tanulnom...
És akkor most inkább következzen az, hogy hogy is ünnepeltünk együtt a kis családunkkal...
Aliz szombaton töltötte az első évet és nagyon hálásak vagyunk Istennek ezért és nagyon reméljük, hogy nagyon sok szülinapot ünnepelhetünk meg még együtt:)
A szombati nap alatt, nagyon sokszor eszembe jutott, hogy hogyan folyt le a szülés, milyen volt mikor először megláttam a kislányomat, milyen volt amikor megfoghattam, megpuszilhattam, először öltöztettem fel és sorolhatnám mennyi mindenre emlékszik ilyenkor egy anya...bevallom, hogy elég sokszor elérzékenyültem.
Árpival ahogy beszélgetünk ezekről, levontuk az a következtetést, hogy kegyelem az hogy minden simán ment, nem volt semmi komolyabb baj se a terhesség alatt, se a szülésnél és azóta sem...nem volt Aliz beteg, leszámítva kisebb meghűléseket de azt hiszem, hogy ez semmi ahhoz képest, hogy sokan mennyiszer kell vigyék gyermeküket az orvosokhoz. Ezért nagyon hálásak vagyunk Istennek!!!
Nagyon szépen fejlődik, jön megy, beszélget, mindent megeszik...
Sokunknak ez természetes, de ha jobban belegondolunk, egyáltalán nem az, hanem Isten szeretete és kegyelme...
Szeretnék olyan édesanya lenni akire majd felnéz, aki példa előtte, aki türelmes és aki mindig támaszt és vigasztalást nyújt és a szeretetét minden körülmény között ki tudja mutatni...
Van még mit tanulnom...
És akkor most inkább következzen az, hogy hogy is ünnepeltünk együtt a kis családunkkal...
...muszáj volt belenyúlni...:)
Vajon, hogy fogunk kinézni 10, 20, 30 év múlva?:)
2011. március 18., péntek
VAN BAPTIFONUNK!!!
Végre átkapcsoltak minket is, úgyhogy most már lehet hívni nyugodtan.
A számunk (vagyis az enyém meg az Árpi száma) változatlan.
Akit érdekel, hogy mi is a számunk, annak szívesen elküldöm emailbe, a közeli ismerősök, jó barátok pedig tudják, úgyhogy most már mehet a duma:))))
A számunk (vagyis az enyém meg az Árpi száma) változatlan.
Akit érdekel, hogy mi is a számunk, annak szívesen elküldöm emailbe, a közeli ismerősök, jó barátok pedig tudják, úgyhogy most már mehet a duma:))))
2011. március 10., csütörtök
Kellemes időtöltés
A tegnap este a fiatal nőkkel lehetünk együtt.Már egy jó ideje a szeretet-nyelvekről beszélgetünk. A tegnap arról próbáltunk beszélgetni hogy hogyan ismerhetjük fel a saját és társunk szeretetnyelvét. Jó beszélgetések alakultak ki, ugyanakkor egy kis léhaság is belefért és jókat nevetünk. Én nagyon szeretem amikor egy kicsit felszabadulunk és a régi jó sztorikon jó nagyokat kacagunk együtt. Kell az ilyen is...
Árpit megkértem még nők napja előtt, hogy ne vegyen nekem virágot, ne vegyen csokit, hanem inkább valahogy másképp ünnepeljünk és ez ma meg is történt. Ugyanis bementünk Zilahra és azt mondta a kedves férjem, hogy a mai napot rám szánja, csináljuk azt ami nekem jól esik és amire vágyok. A mai nap még jobban megerősödött bennem, hogy nekem a szeret nyelvem a minőségi idő, mert úgy érzem feltöltődtem teljesen, már ami a férjemmel való kapcsolatot illeti.
Sétáltunk a parkba, városba, beültünk egy sütire, mint anno Kolozsváron(kivéve a sütit, mert az egyetemista zsebpénzünk nem mindig engedte meg ezt a luxust:)). Mindig is nagyon szerettem Árpival sétálni, mert ilyenkor rengeteget beszélgetünk egymással. És így volt ez a mai nap is, már nagyon hiányzott.
Végül összekötöttük a kellemest a hasznossal és be is vásároltunk.Úgyhogy úgy elfáradtunk , hogy alig vártuk, hogy hazaérhessünk és újból Alizzal lehessünk.
Kellenek az ilyen napok is...nekem biztos...
Árpit megkértem még nők napja előtt, hogy ne vegyen nekem virágot, ne vegyen csokit, hanem inkább valahogy másképp ünnepeljünk és ez ma meg is történt. Ugyanis bementünk Zilahra és azt mondta a kedves férjem, hogy a mai napot rám szánja, csináljuk azt ami nekem jól esik és amire vágyok. A mai nap még jobban megerősödött bennem, hogy nekem a szeret nyelvem a minőségi idő, mert úgy érzem feltöltődtem teljesen, már ami a férjemmel való kapcsolatot illeti.
Sétáltunk a parkba, városba, beültünk egy sütire, mint anno Kolozsváron(kivéve a sütit, mert az egyetemista zsebpénzünk nem mindig engedte meg ezt a luxust:)). Mindig is nagyon szerettem Árpival sétálni, mert ilyenkor rengeteget beszélgetünk egymással. És így volt ez a mai nap is, már nagyon hiányzott.
Végül összekötöttük a kellemest a hasznossal és be is vásároltunk.Úgyhogy úgy elfáradtunk , hogy alig vártuk, hogy hazaérhessünk és újból Alizzal lehessünk.
Kellenek az ilyen napok is...nekem biztos...
2011. március 5., szombat
Reggeli ébredés :)
Jelentjük, jól vagyunk de már nagyon várjuk a tavaszt, hogy kimehessünk, mert már nagyon meguntuk a négy fal között.
Ilyen egy szombat reggeli ébredés a Veres családnál:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)