Előbújtunk...

A múlt héten Nádasdon voltunk, a nagybátyáméknál.
Nagyon jó volt egy kicsit kikapcsolódni és egy kicsit máshol lenni, de már nagyon vágytam haza és már nagyon vártak bennünket, főleg Árpi. Azt mondta, hogy többet nem enged el ilyen hosszú(5 nap)időre.:)))Ebben az esetben is igaz az, amit már többször hallottam, hogy akkor értékelsz valamit, valakit igazán, amikor már nincs melletted.
Nagyon örülünk annak, hogy nem érzékeli különösképpen, hogy máshol vagyunk, alszik nyugodtan, a hasa nem érzékeny ha más tejet iszik, befogad mindent.:)
Többen is azt mondták, hogy szerencsések vagyunk, hogy ilyen jó gyermekünk van.Én meg inkább azt mondanám, hogy nem szerencse, hanem ajándék:)

Aliz egyre gyakrabban fejezi ki óhaját, hogy akar menni, járkálni.
Sok keresgélés után, most már cipőcskét is kaptunk.Van nekünk több is, de egyik kicsi, másik nagy, de most már anyukám kapott neki egy olyat ami pont most jó, úgyhogy nincs semmi akadálya a járkálásnak, csak győzzük sétáltatni...:)))

Egyre jobban fejlődik az emberi oldala is:)Néha hisztizik ha valamit elveszünk tőle. Most még élvezem, hogy milyen aranyosan toporzékol, meg hogy milyen jól áll neki, de lehet, ahogy telik az idő és ahogy fokozódik és sűrűsödik a hiszti, lehet nem fogom annyira élvezni...:)
Már nagyon várjuk, hogy kibújjanak a kis fogacskák, már nemsokára 9 hónapos és még nincs egy foga sem...Ha egy kicsit zsémbes, nyögős, mindig arra fogjuk, hát biztos jön a foga...:)Kíváncsiak vagyunk, hogy milyen lesz fogakkal...
Egy kicsit késve de elkészült az adventi koszorú...

Kívánok mindenkinek áldott várakozást!