Bemutakozás képekben

Ők a kedves szüleim, nekik köszönhetem, hogy az vagyok, aki vagyok ...
A kép 2007 karácsonyán készült.








Bemutatom kedves férjem (már aki nem ismeri:)), Veres Árpád. 2004 decemberében ismerkedtünk meg és a nagyon hosszú ismerkedést pedig kapcsolat követte. Utána persze elválaszthatalanok lettünk. Azt nem mondanám, hogy mindig jól el voltunk, hiszen külömbözőek vagyunk, elég azt figyelembe venni, hogy ő férfi én meg nő:)
De Istennek terve volt velünk és együtt akart minket látni...





Ez egyik kedvenc képem Árpival, ami Kolozsváron készült. Nagyon sok szép emléket őrzönk a kolozsvári évekkel kapcsolatosan, hiszen ott ismertük meg egymást és kerültünk közelebb és közelebb egymáshoz...








Számomra, azért fontos ez az esemény, mert talán akkor éreztem először igazán, hogy elértem valami olyasmit, amit én is és anyukám is nagyon várt.
Látszik rajtam, hogy itt még telve vagyok reményekkel:)









"Legyen e gyűrű elkötelezetségem, hűségem és szeretetem jele"











Jegyváltás, 2008 május 17







Esküvőnk napja,
2008 szeptember 27.
Számomra eddigi legszebb nap...








Nagyon jó érzés mikor végre megtörténik az amire annyi ideig vártunk, egymásé leszünk








Nagyon tetszik a házasélet, igaz még nagyon az elején vagyunk, ebben az időszakban csiszolódunk össze, de olyan jó érzés, hogy valaki vár haza, vagy legtöbbször van kit várni haza...:)
Ez a kép féléves házassági évfordulónkon készült.










Jelenleg szociális munkás vagyok a krasznai öregotthon. Szeretem a munkámat és áldásnak tekintem, hogy olyan sok alkalmam van segiteni, igaz, hogy nem mindig sikerül, úgy ahogy kellene, de próbálkozom...










Ez a mai nap készült és az első "pocis" képem...
Remélem lesz jobb minőségű is:)