Jobban

Most már jobban van Aliz, már nem kell adni a szirupot és sokkal nyugodtabb és lehet vele játszani, beszélgetni, mert jó kedvű.
Sajnos pótláshoz kellett folyamodjunk, mert nem elég az anyatej és elégé fáj a szoptatás. Sokszor már nem tudom, hogy mit csináljak, mert annyira fáj, de nem akarom feladni, abbahagyni, mert mindenhol azt hallani, hogy a legjobb az anyatej és az az igazság, hogy a pénztárcánknak is kedvezőbb lenne.
Szóval, ha van valakinek valamilyen hasznos tanácsa, megtapasztalása nagyon szívesen fogadom:)

Ma voltak vendégeink. Már nagyon vártuk őket. A testvérem volt itt a barátnőjével Magyarországról. Még nem látták Alizt és alig tudtak betelni vele.
Nagyon jó volt együtt lenni és beszélgetni.

Mostanában

Egy pár napja elégé nyűgös a kislányom, mert piros a kis torka és köhög is egy kicsit, emiatt nem tud rendesen enni, elég sokat hány és nagyon sokat sír. Nincs csendbe csak akkor ha ölembe van, ha leteszem vagy ha más ölébe van, ordít. Sokszor már úgy érzem, hogy már nem bírom, de most ki kell bírni, mert beteg és szüksége van rám. Aludni is úgy alszik, ha mellé fekszem. Mese nincs én is kell aludjak, de jól is esik egy kis pihenés, mert kimerítő tudd lenni az anyaság ez az oldala:)
Ma reggel úgy vettem észre, hogy jobban van, jól evett, nem hányta ki és lehetett egy kicsit beszélgetni is vele, sőt kacagott is, aminek én nagyon örültem és egy kicsit megkönnyebbültem... de nem akarom elszólni magam, még estik sok van...

És egy pár kép a múlt hétről(még akkor nem volt beteg)

Végre készült egy olyan kép is amelyen mind hárman rajta vagyunk...

Nagyon szeretünk!!!Kész nagy lány vagyok,ugye?:)))

Újból mi húzzuk a rövidebet

Biztos ti is követitek a híreket vagy hallotok arról, hogy mi is történik országunkba, ami a fizetéseket és nyugdíjakat illeti és elég szomorú a helyzet...
Én tudom, hogy sokszor megszorítások kellenek és szabályok ahhoz, hogy valami jól működjön, de azért miért kell mindig ugyanazokon szíjat hasítani?!
Nem szeretnék panaszkodni vagy elégedetlen lenni a mostani helyzetünkkel, mert biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok is, akik sokkal rosszabb helyzetbe vannak mint mi.
Ahogy összekerültünk Árpival ragaszkodtunk, hogy albérletbe lakjunk és még most is ott lakunk. Barátságos környezetet alakítottunk ki, de mindig bennem van az, hogy ez nem a miénk és nagyon szeretnénk egy saját kis házacskát. De a körülmények nem igazán engedik meg, mivel nincs az a nagy fizetésünk. Egyszer kiszámítottam ( valószínű nagyon unatkozhattam), hogy kb. 3 évig kellene félretegyük a teljes fizetésünket, hogy megtudjunk venni egy kis üres telket. És nem is beszélek az építkezésről és persze addig élni is kellene valamiből...
Szeretünk volna banki kölcsönt venni a "Prima casa" programmal, de ezekkel a megszorításokkal nem tudom mi lesz belőle... de nem akarok nagyon elkeseredni, mert az Úr kezében van a mi életünk és ügyünk is és biztos vagyok, hogy azért kell várjunk, mert az Úr valami nagyon jót tartogat számunkra, legalábbis ezzel biztatom magam :))))
Hát addig is álmodozom, mert az legalább ingyen van;) és persze imádkozom, amiben a támogatást tőletek is szeretném kérni, mert úgy érzem szükség van rá!!!
Egy másik dolog amiért ugyancsak imádkozni kell, az az, hogy Árpinak ki alakuljon a közelben a tanári posztja. Ő sport tanár és eddig Krasznán és egy közeli faluban tanított, de mivel csökkentették a a helyeket, Árpi már nem foglalhatja el itt állását. A tituláris helye Dézsházán van, de az nagyon messze van, kb.50 km.
Amint látjátok tényleg imatámogatásra szorulunk, úgyhogy amikor eszetekbe jutunk, imádkozzatok értünk, hogy legyen meg az Úr akarata és tudjuk is azt elfogadni!!!

Hogy emlékezzünk

Szerettem ezeket az emlékeket és mindig is szerettem visszanézni az ilyen családi kis videókat, mert az emlékezetben úgysem marad meg ennyire jól, akárhogy erőltetnénk magunk. Ezért megpróbálok minél több ilyen kis videót készíteni, persze amikor a gép is megengedi, mert most sem megy rendesen...
Anyával beszélgetek...



Egyre többet van ébren és ilyenkor nagyon igényeli, hogy foglalkozunk vele, beszéljünk hozzá és persze mi tesszük nagy örömmel, mert meg van a fizetség is, hiszen olyan aranyosan figyel, és formálja a száját, mintha ő is akarná mondani és olyan aranyosan mosolyog, kacag...

Nagymamával beszélgetek...



Elég röhejes, hogy úgy elvékonyítjuk a hangunk, de ez jön magától...Én sokszor nem is veszem észre. Szegény gyerek mi mindent kell eltűrjön...:))))))))

Anyák napja

Ez az első anyák napja, amikor én is anyuka lehetek, és az az igazság, hogy valahogy másképp éltem át ezt az ünnepet, mint eddig. Nagyon szép ünnepség volt és nagyon megható, többször is éreztem, hogy végig folynak a könnyek az arcomon. Nagyon hálás vagyok Istennek azokért az édesanyákért akik nagy szerepet töltenek be életemben, sok mindent köszönhetek.Elsősorban anyukámért, már említettem áldozatait, de nem tudom megköszöni elégé azt a sok jót, amit tőle kaptam. Hálás vagyok anyósomért, hiszen neki köszönhetem legfőképpen Árpit,mert nagyon jó munkát végzet és nagyon nehezen jutok a nyomába és lehet nem is fogok soha, de nem is baj az, hiszen anya csak egy van...:)És nagyon hálás vagyok Árpi nagymamáiért, hiszen olyanok hozzám mintha saját nagy szülők lennének és nagyon kitöltik az űrt, mivel nekem mindkét nagymamám meghalt.
Mint már említettem, nagyon szép volt a tegnapi anyák napja, mert most került sora a gyerekáldás és számomra a legnagyobb ajándék a kislányom volt. Igaz, még nem tud felköszönteni, de egy egy mosoly felér akár ezer csokor virággal is.
Beszéljenek inkább a képek helyettem...

Nagyon jó kislány voltam az imaházba, nem sírtam...

...mert apa mindig visszatette a cumit, ha az kiesett

...kukucs...
Bemutattak a gyülekezetnek, igaz, én még nem tudtam mindenkit megnézni, de majd még lesz rá alkalmam...
...nem egyedül voltam ilyen helyzetben, hiszen Ádámot is bemutatták, lehet barátok leszünk...:)

Anya és apa mindig imádkozni fognak értem

Mindenki fényképezkedni akart velem...
A család egy része
Erzsi mamával és Sanyi tatával
Klári mamával és Árpi tatával
és persze a két dédmamával, Lidi mama és Zsuska mama
Klári "nagynénivel"
de már nap végére nagyon elfáradtam...

Anya csak egy van...

Közeledik az anyák napja és egyre gyakrabban gondolkozom azon, hogy mivel is kedveskedhetnék anyukámnak. Ő erre ezt mondaná, hogy a legszebb ajándék számára az, hogy nagymama lehet.
Most, hogy én is anyuka lettem, valahogy jobban megtudom érteni, mit jelent anyának lenni.
Én nagyon sokat köszönhetek anyukámnak. Nagyon szoros köztünk a kapcsolat, sokszor barátnő, barátnők helyett, ritka az a dolog amit ne beszélnék meg vele, ne kérném ki a véleményét. Árpi mindig is kérdezi, hogy "mit tudtok annyit beszélni?", hiszen naponta akár 5-6szor is szoktunk beszélgetni és ha eltelik egy hét, úgy hogy nem találkoztunk akkor nagyon hiányzik.
Sok próbán és megpróbáltatáson mentünk keresztül együtt és sokszor volt olyan helyzet, mikor azt hittem, hogy elveszítem...talán ez a magyarázat arra, hogy ennyire ragaszkodunk egymáshoz.
Amikor egyetemre készültem, apukámat akkor tették ki a munkahelyéről és nem sok támogatást remélhettem a részéről, de anyukám nem akart arról hallani, hogy kihagyjak egy évet, hanem ragaszkodott, hozzá, hogy neki kezdjek az egyetemnek és sok plusz munkát elvállalt és soha nem hagyta hogy valamiben hiány szenvedjek, pedig beteg volt.
Nagyon sok mindent köszönhetek neki és nagyon nagyon nagyon hálás vagyok érte Istennek.
Remélem, még hosszú, hosszú évekig lehet mellettem, hogy viszonozni tudjam mindazt a jót amit tőle kaptam...

Nagyon szeretlek, anyukám!!!!!

Így telnek napjaink képekben

Kimozdulunk amennyiszer csak tehetjük, kihasználjuk, hogy szép idő van...

...és meglátogatjuk Klári mamát...

...és Róbert "nagybácsit":))))

Pózolok anyának...

...és közbe végig mérem a terepet...:)))

Naponta elég sokszor fekszem a műtő asztalon(ahogy apa mondja), de én jól tűröm és ha nem vagyok éhes, még elvezem is...

Anya vett nekem csatot, hogy még szebb legyek:)))

És sokat sokat alszunk és pihenünk... és ez a kedvenc szundi helyem:)))

Az anyaméh gyümölcs jutalom

Amikor a kicsi Aliz megfogant, nem értetem Isten időzítését, mert apukám pont akkor esett át két agyműtéten is, és a kórházba mellette kellett lenni és forgatni, ápolni. Megijedtem és persze jöttem a miért kérdésekkel, de a tegnap még jobban megerősödött bennem a válasz anyukámat látva. Sokszor nagyon kimerült, hiszen apukámhoz nagy türelem kell, mert nem ugyanaz az ember, nem mindig tudja kifejezni magát és nem mindig gondolkozik tisztán és ilyenkor
elégé zavart és anyukámnak nagy kikapcsolodást jelent ha kijöhet Krasznára a kis unokájához. Azt mondja, hogy mikor ölébe tartja, mintha megszűnne minden más.Tényleg nagy jutalom...És nemcsak neki, mert nekünk is az...A hétvégén egy kicsit elszakadtam tőle, ugyanis voltunk Zilahon vásárolni és a tegnap voltam imaházba, de alig vártam, hogy hazajöjjünk , mert nagyon hiányzott. Viszont nagyon jó volt egy kicsit kikapcsolodni...
Most már egyre értelmesebb és nagyon aranyos amikor figyelget, szereti ha magyarázunk, beszélgetünk hozzá.Nagyon drága:

Majdnem 5 kiló...

...kell "cipeljek" minden nap:) a tegnap mértük meg, mert töltötte a négy hetet és már kíváncsi voltam, igaz, hogy ruhácskával és pelenkával együtt volt, 5,080 gr., úgyhogy gondolom azok nélkül sem lenne sokkal kevesebb...aminek mi nagyon örülünk, mert szépen fejlődik és gyarapszik és a mi legfontosabb egészséges. Igaz, a hátam nem annyira örül neki, hogy ilyen jó kis súlyba van, de ki lehet bírni:)))
És nyúlik is, mert már sok ruhácska nem jó rá...de hát ez így van rendjén.
Már nem olyan vészesek az éjszakák, egy héten egyszer, kétszer becsúszik egy egy hosszabb éjszaka, de ezt is ki lehet bírni...

Örültünk hogy sokan kíváncsiak voltak ránk...jobban mondva inkább Alizra és így nem unatkoztam és most már ki ki megyünk, úgyhogy így már nem érzem annyira a négy fal közzé zárva magam.
Most már igen igen magunk vagyunk és el tudom végezni a kis dolgomat, mert nyugodt baba.
De nem akarom nagyon elszólni magam:)))

Három hetesek vagyunk:)

Tudom, hogy elég ritkán írok, de az az igazság, hogy nem is igen van miről, mert általában ugyanaz történik velem(szoptatás, tisztába tevés, öltöztetés, szundizás, stb.:))))) és nem is igazán van időm, mert most már kezdenek jönni a látogatok, amit nem is bánok, mert ha én nem megyek ki, legalább ők hozzák be nekem a kinti világot egy kicsit. És a másik nagyon jó dolog a babalátogatásba, hogy olyan kedves barátokkal és rokonokkal találkozok, akikkel ritkán találkozunk.Nagyon örültem Esztikéknek és Picuriéknak, jó volt, igaz egy nagyon keveset, de velük lenni!!!!
Ma már voltunk kint egy kicsit sétálni a babakocsival, nagyon szép idő volt, jól esett mindkettőnknek egy kis séta...

Amúgy nagyon jól vagyunk, én is és a kicsi Aliz is és persze Árpi is. Igaz, hogy éjszaka nem tudunk aludni, mert a baba egy ideje nem alszik 12 és 3 között, ezért kénytelenek vagyunk fent lenni mi is vele :), de reméljük, hogy nem sokáig fog ez így lenni és Aliz is meg fogja szeretni az éjszakai alvást, mint ahogy mi is szeretjük:))))))
Nagyon jól fejlődik, három hetesen 4, 450gr súlya van és úgy vesszük észre szeret köztünk lenni;)
Ma, Árpi ragaszkodott ahhoz, hogy ő fürdesse...egy kicsit vonakodtam, de nagyon jól csinálta, nagyon ráállt a keze, és Aliz is nagyon élvezte... én meg el voltam ámulva, hogy a párom mire nem képes...:))))
Fürdetés után készült ez a kép, olyan aranyos abba a kis sapkába, jól el tudtam szórakozni rajta...
Hát nagyjából ezek a fejlemények a Veres családnál...ha nem írok gyakran, de olvasgatni szoktam, úgyhogy várom tőletek a bejegyzéseiteket!!!