2010. április 26., hétfő

Az anyaméh gyümölcs jutalom

Amikor a kicsi Aliz megfogant, nem értetem Isten időzítését, mert apukám pont akkor esett át két agyműtéten is, és a kórházba mellette kellett lenni és forgatni, ápolni. Megijedtem és persze jöttem a miért kérdésekkel, de a tegnap még jobban megerősödött bennem a válasz anyukámat látva. Sokszor nagyon kimerült, hiszen apukámhoz nagy türelem kell, mert nem ugyanaz az ember, nem mindig tudja kifejezni magát és nem mindig gondolkozik tisztán és ilyenkor
elégé zavart és anyukámnak nagy kikapcsolodást jelent ha kijöhet Krasznára a kis unokájához. Azt mondja, hogy mikor ölébe tartja, mintha megszűnne minden más.Tényleg nagy jutalom...És nemcsak neki, mert nekünk is az...A hétvégén egy kicsit elszakadtam tőle, ugyanis voltunk Zilahon vásárolni és a tegnap voltam imaházba, de alig vártam, hogy hazajöjjünk , mert nagyon hiányzott. Viszont nagyon jó volt egy kicsit kikapcsolodni...
Most már egyre értelmesebb és nagyon aranyos amikor figyelget, szereti ha magyarázunk, beszélgetünk hozzá.Nagyon drága:

2 megjegyzés: