Jelentkezem mint anyuka:)

Először is köszönöm hogy gondoltatok ránk és imádkoztatok értünk!!!
Van egy gyönyörű kislányunk!!!!!!!!!!
3830 gr-al és 54 cm-el született és péntek 18:19-kor érkezett a világra.
Nem mondom, hogy könnyű volt, de nem volt olyan szörnyű, ki lehetett bírni:))))))))
Most teszek fel egy pár képet, mert végül is ennek a bejegyzésnek ez a lényege:)))))

Kórházban, első nap

Anya kicsi csillaga

Itthon nagyon jól érzi magát:)

Nagyon jó kislány, szinte végig aludta az éjszakát. Egy és kettő között aludt el és még mindig nagyon jól alszik (most 8 :40).

De most már megyek, mert szó szerint nem tudok ülni, mivel elégé megrepedtem, de egy ilyen kis tünemény mellett elfelejtek mindent. Bocsássatok meg ha ilyen elfogult vagyok és ennyit dicsérem, de mint minden anyuka, én is úgy gondolom, hogy az enyém, a miénk a legszebb:)))))))))))))

Ima kérés

Ma felhívtam a doktornőt és azt mondta, hogy holnap reggel 8-8:30-kor legyek a sürgősségin és utaltassam be magam és elindítják a szülést, de gondolom előbb megvizsgálnak és majd meglátják...
Nagyon nagy gyomoridegem volt egész nap, mindennel próbáltam elterelni a figyelmem, három fogásos ebédet készítettem:), ami nálam nem szokás:), egész nap tettem vettem. Jól jött, hogy kedves anyósom is lejött és beszélgetünk egy keveset, de valahogy mindig visszaterelődött a téma a szüléshez, úgyhogy a gyomorideg csak fokozódott. Remélem éjszaka majd fogok tudni aludni...
Arra szeretnélek kérni titeket, kedves blogismerősök és barátok, hogy imádkozzatok értem és a kis babáért, hogy tegyen az Úr erőssé és legyen minden rendbe.
Legyen meg az Úr akarata!!!
Remélem, nemsokára már úgy fogok jelentkezni, mint anyuka és a háttérbe egy kis csöppség fog gügyörészni:))))))))

Egy nagy meglepetés...

Mostanában elég sokat csörög a telefonom és kedves barátnők, ismerősök érdeklődnek, hogy hogy vagyok és hogy mikor jön végre a baba...Nagyon jól esik!!!Az előbbi bejegyzésemben arról írtam, hogy mennyire hálás vagyok a szerető családomért, most pedig azt kell írnom, hogy mennyire hálás vagyok a barátaimért, akiket Istentől kaptam!!!Most igazán érzem, hogy mennyi aranyos és kedves barátom lehet, akik imádkoznak és aggódnak értem. Ezért is jó terhesnek lenni:))))
Ma egy nagyon aranyos képeslapot kaptam, egy nagyon jó barátnőmtől.
Van benne egy nagyon aranyos idézet is, amit veletek is megosztok:

" A baba a szerelmet erősebbé
A nappalt rövidebbé,
az éjszakát hosszabbá,
a pénztárcát kisebbé,
az otthont boldogabbá,
a ruhát gyűröttebbé,
a múltat semmisé
és a jövőt tartalmassá
teszi."

Köszi szépen Noémi, nagyon drága vagy!!!!

Nagyon hálás vagyok az Úrnak a barátokért és remélem, hogy mindig kellőképpen fogom tudni viszonozni azok szeretetét, legalábbis szeretném nagyon megpróbálni...

U.I: Még nincs semmi újdonság a babát illetően:)

Még egyben...

A tegnap ez volt a leggyakoribb válaszom, akkor mikor megkérdezték, hogy hogy vagyok...
Nagyon ráérős ez a gyermek:))))nem is akarom én siettetni, de már kezdek türelmetlen lenni, mert már nagyon szeretném látni, ölembe tartani, öltöztetni és mindent csinálni ami egy kisgyerekkel jár és ezt meg is mondtam neki, de ő csak belém rúgott:)))
És nem csak én vagyok így ezzel, hanem Árpi is és persze a nagyszülők, dédszülők, rokonok, barátok is...de már nemsok van hátra, mert ha 19-ig nem lesz hajlandó megérkezni magától, akkor a doktornéni besegít, de nagyon remélem, hogy erre nem lesz szükség
Nagyon jól telt a hétvége a család körében.
Szombaton be kellett menjünk Zilahra, mert anyukám nagyon megfázom, még mindig kapja az infúziót és bementünk egy kis kaját főzni és takarítani egy kicsit, rendesen el is fáradtam, de a szeretteiért megtesz mindent az ember, amit tud, ami rajta áll vagy legalábbis megpróbálja...Most már hála Istennek jobban van!!!
Vasárnap pedig Árpi szüleinél voltunk egész nap, ott is jól telt, jókat beszélgettünk...Egy barátnőm meg is jegyezte, hogy jó dolgom van, egyszer itt, egyszer ott...persze, hogy jó dolgom van...nem is tudok jobb dolgot elképzelni, mint mikor egy szerető család vesz körül és nagyon tudom értékelni, mert nem mindig volt ez teljesen így...és Istennek nagyon hálás vagyok, hogy ez most megváltozott!!!
Szóval Alíz, egy szerető család vár rád, úgyhogy jobban tennéd ha most már megérkeznél...:))))))))))))))

Mozgalmas nők napja

Először is kívánok mindenkinek BOLDOG NŐK NAPJÁT, igaz megkésve, de úgy gondolom jobb később, minthogy teljesen elmaradjon;)


Ami nagyon nagy meglepetés volt, az amikor meghívtak az ünnepi ebédre az öregotthonba és még utánam is jöttek, mert egy kicsit messze van tőlünk, nagyon jól esett ez a figyelmesség és jó volt találkozni a kolléganőkkel, kollégákkal, főleg, hogy mostanában annyira kivagyok esve mindenből...

Majd voltam, voltunk baba látogatni Dimény Piroskánál és nagyon aranyos kisfiúknál, Ádámnál.
Olyan jól esett látni, hogy jól vannak és egész végig bátorított, hogy ne féljek, mert nem lesz olyan szörnyű a szülés, ő sokkal rosszabbra számított.
Érdekes és egyben bátorító volt az is, hogy nemrég még nagy hassal jött-ment Piroska, mint én most:), most meg ott gügyög az ölébe ez az aranyos kis lény.

Végül bementünk Zilahra felköszönteni anyukámat, vagyis én csak elkísértem a páromat:))))
A nap végére jól kifáradtam, de legalább jól fogok aludni, vagyis remélem, mert mostanában elég nyugtalanul alszom és már hajnalok hajnalán felébredek és nem tudok visszaaludni, de most már tényleg nem sok van...:)))))

Árpi felköszöntése is meglepett és mondtam neki, hogy nem kellett volna, mert nem érzem, hogy ilyen sokat érdemlek, de ő azt mondta, hogy de igen mert nagyoooooooooon szeret:)))))
Ezt a szép virágot kaptam tőle nők napja alkalmából:

Utolsó 100 méter

Voltam kedden Zilahon, hogy elmenjek felülvizsgálatra és hogy elmenjek a fényképezőgép után és mindenhol sikerrel jártam. Azt hiszem ez volt az utolsó utam, legalábbis busszal és egyedül:)persze addig míg jön a baba.
Szóval hála Istennek megtudták javítani a gépet, igaz, hogy egy kicsit még akadozik, de képeket lehet vele készíteni, úgyhogy lesz mivel megörökíteni a csöppséget.


A doktornéni azt mondta, hogy most már bármikor jöhet, a végső dátum pedig március 19, de remélem, hogy nem kell addig várni...A babával minden rendbe, 3kg 300 gr. és már nagyon szeretné látni a világot a mozgékonyságából ítélve:) és persze mi is szeretnénk már nagyon látni őt:)))








Lassan elkészült, hát nem azt mondom, hogy a gyerekszoba, hanem a gyereksarok:) és reméljük, jól fogja érezni magát benne.




Próbálok minél többet pihenni és élvezni a csendet és mindent elvégezni, amit még el kell és persze várok...mindenféle jelre várok és nagyon nagyon izgatott vagyok, de tudom, hogy nincs sok, érezem, hogy nincs sok:)))))))))

Hasonló érzések...

Ahogy az eseményeket nagyéknál olvastam gyomor idegem lett, mert engem is hasonló gondolatok foglalkoztatnak, igaz, hogy én még nem estem át egy szülésen sem, ezért nincs viszonyítási alapom.

Én is sokszor felteszem a kérdést, hogy vajon hol leszek, mit fogok éppen csinálni, ki lesz mellettem, lesz-e valaki egyáltalán mellettem, ki fog bevinni autóval (ugyanis nekünk nincs autónk), milyen nap közben leszünk és stb. Sokan kérdezik mikor az utcán vagyok, hogy még van sok, vagy hogy bírom, vagy mikor Zilahon is voltam, láttam sokak meglepett arc kifejezését, hogy mit keresek még ott...hát...jól vagyok, bírom még és kb még van két hét.

Egy korábbi bejegyzésemben említettem, hogy az imaházba négy kismama van(volt) és én vagyok (voltam) a második a sorban, de már Piroska kisfia megszületett, úgyhogy én következem:))), tehát már megkezdődött a visszaszámlálás és már kész a csomagom is, próbálunk mindent beszerezni, igaz, hogy már sok mindent megkaptunk előre, ilyenek mint baba kocsi, baba hordozó, ágynemű, és egy csomó aranyos kis ruhácska. Köszönöm először is Istenek, azt, hogy indíttatott embereket az ajándékozáshoz és köszönöm azoknak akik meg is tették ezt, mert így sok mindent megspóroltunk. A kiságy miatt aggódunk, mert megrendeltük és remélem, hogy meg is fog érkezni időben...

Szóval nagyon izgulunk, az egész család nagyon izgul és gyakrabban cseng a telefonom:)

a telefonnal kapcsolatban van egy aranyos kis story...hétfőn Árpi rendszerint a szomszéd faluba tanít és véletlenül itthon felejtette a telefonját és egész nap azért aggódott, hogy vajon jól vagyok, alig várta hogy hazaérjen és még "egyben" lásson.

Úgy látszik, hogy mostanában hosszúra sikerülnek a bejegyzések...

Egy jó befejezés és egy jó kezdés...

Nagyon jó befejezése volt a hétnek, úgyanis Zilahon voltunk vasárnap. Nagyon áldásos alkalom volt, úgy délelőtt mint délután és nagyon örültem annak, hogy annyian elmentek. Mi is már ott voltunk még fél öt előtt és alig kaptunk helyett.

A jó kezdet pedig az volt, hogy a tegnap lánykörön voltam. Elég sokat gondolkoztam, hogy mi legyen a téma. Sokszor olyan dilémmába vagyok, hogy vajon mi lehet az a téma ami mindenkit érdekel, de ne legyen elcsépelt, ne legyen unalmas...végül az alkalmazkodásra esett a választás. Inkább kérdéseket írtam össze, amit szerettem volna közösen megbeszélni, igaz ez még nem megy valami gördülékenyen, de remélem, hogy majd belejönnek:)

Végül a a Róm. 12 részt tanulmányoztuk mint egy fajta használati utasitást arra, hogy életünk alkalmazkodjon Isten elvárásának, tetszésének.

Számomra az volt az üzenet, hogy Isten világosan kijelenti, hogy hogyan "alkalmazkodjuk" a világhoz: ne igazodjatok a világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújuléséval, hogy megítélhassétek mi az Isten akarat, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes(Róm.12: 2), hogyan alkalmazkodjunk a gyülekezethez: Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is, ha profétálás adatott, akkor a hit szabályai szerint profétáljunk, ha valamilyen más szolgálatot adott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk, a tanitó a tanitásban, a buzditó a buzditásban, az adakozó a szerénységben, az előljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.(Róm. 12: 6-8).

Úgyanebben az igerészben megtaláhatunk számos olyan kijelentést, hogy milyen kell legyen életünk, magatartásunk ahhoz, hogy Istenek tetsző legyen az.

Minden kijelentést, ha kérdésé formálsz és felteszed magadnak, hogy mennyire nyilvánulnak meg a különböző dolgok az életedben, vajon elégedett leszel az eredménnyel?!

• képmutató-e a szeretetem?
• iszonyodok a gonosztól?
• ragaszkodok a jóhoz?
• meg van-e bennem a megfelelő testvérszeret és tiszteletadás?
• fárdhatatlan vagyok a szolgálatban?
• kitartó vagyok a nyomorúság idején?
• állhatatos vagyok az imádkozásban?
• gyakaorolom-e eleget a vendégszeretet?
• átkozom vagy áldom azokat akik engem átkoznak?
• örülök az örülökkel illetve sírok a sírokkal?
• egyetértésben élek a körülöttemvalókkal?
• jóval fizetek a jóért?

Sajnos, nem tudtam minden kérdésre igennel válaszolni, sőt, sajnos több volt a semleges választ, de olyan jó az a tudat, hogy Isten türelmes és képes megváltoztatni.

Kivánok mindenkinek Istennel megélt, áldott hetet!!!

Kézimunka

A tegnap összeültünk Rebekával kézimunkázni.Úgy volt, hogy mindenki készíti a saját elképzelését, saját kézimunkáját, én persze baba témában akartam mozogni...a kiságy felé szerettem volna egy-két kis figurát összehozni...azon vettük észre magunk, hogy végül mindketten azt tettük, nem is akármilyen intenzitással:)))

Következő alakalommal összehozzuk a Rebeka dekorációit is;)Köszönöm a segítséget és a nagyon jó ötleteket...

Végül ez lett az eredmény...Gondolom a kiságy fellett majd jobban fog kinézni, de majd azt is megmutattom:)

Babalátogatás

Emlékeztek még egy korábbi bejegyzésemre, amikor meglátogatuk a Hajas családot?, most újból ezt tettük a tegnap, csakhogy azóta bővült a család:) Igaz, hogy már öt hetes a kisbaba, de csak most jutottunk el, mert vártuk, hogy teljesen meggyógyuljak, nem szerettem volna ráragsztani...

Hadasa Evelin az anyukájával

Számomra nagy élmény volt, amikor Árpi elkezdett babázni...igaz nem is volt választása, mert István azt mondta, hogy addig nem engedi hazamenni még nem tartja a kicsibabát az öllébe:) ...annyira belejött, hogy alig akart megvállni tőle és állandóan a fülembe sugdosta, hogy alig várja, hogy a miénk is meglegyen;)

Egész este ahogy a kisbabát és a körülötte levőket nézegettem, eltűnödtem, hogy nemsokára nekünk is lesz egy ilyen kis cseppség, egy kis hangadó a családba és mit fogunk vele kezdeni?!Egy kicsit meg is ijedtem, hogy mennyire megváltozik majd az életünk...

...aztán a kezembe vettem és már nem is tűnt olyan ijesztőnek:))))))))))