Ahogy az eseményeket nagyéknál olvastam gyomor idegem lett, mert engem is hasonló gondolatok foglalkoztatnak, igaz, hogy én még nem estem át egy szülésen sem, ezért nincs viszonyítási alapom.
Én is sokszor felteszem a kérdést, hogy vajon hol leszek, mit fogok éppen csinálni, ki lesz mellettem, lesz-e valaki egyáltalán mellettem, ki fog bevinni autóval (ugyanis nekünk nincs autónk), milyen nap közben leszünk és stb. Sokan kérdezik mikor az utcán vagyok, hogy még van sok, vagy hogy bírom, vagy mikor Zilahon is voltam, láttam sokak meglepett arc kifejezését, hogy mit keresek még ott...hát...jól vagyok, bírom még és kb még van két hét.
Egy korábbi bejegyzésemben említettem, hogy az imaházba négy kismama van(volt) és én vagyok (voltam) a második a sorban, de már Piroska kisfia megszületett, úgyhogy én következem:))), tehát már megkezdődött a visszaszámlálás és már kész a csomagom is, próbálunk mindent beszerezni, igaz, hogy már sok mindent megkaptunk előre, ilyenek mint baba kocsi, baba hordozó, ágynemű, és egy csomó aranyos kis ruhácska. Köszönöm először is Istenek, azt, hogy indíttatott embereket az ajándékozáshoz és köszönöm azoknak akik meg is tették ezt, mert így sok mindent megspóroltunk. A kiságy miatt aggódunk, mert megrendeltük és remélem, hogy meg is fog érkezni időben...
Szóval nagyon izgulunk, az egész család nagyon izgul és gyakrabban cseng a telefonom:)
a telefonnal kapcsolatban van egy aranyos kis story...hétfőn Árpi rendszerint a szomszéd faluba tanít és véletlenül itthon felejtette a telefonját és egész nap azért aggódott, hogy vajon jól vagyok, alig várta hogy hazaérjen és még "egyben" lásson.
Úgy látszik, hogy mostanában hosszúra sikerülnek a bejegyzések...
nahat nem akartunk gyomorideget okozni neked... de en hiszem es bizom abban ,hogy Isten az Aki ebben a helyzetben is mellettunk lesz es velunk lesz (veled is), persze nem konnyu legyozni az aggodalmakat...gondolunk rad imainkban...meli
VálaszTörlésÉn is megtapasztaltam az Úr segitségét a szüléskor. Izgultam én is egy kicsit... Első alkalommal a férjem otthon volt és bevitt a korházba. Másodszor pedig éppen a körzetben volt és haza kellett hivjam. Ahogy megérkezett, indultunk is, a nagyobbik kislányunkat elvittük a nagyszülőkhöz és időben beértünk a korházba is. Bizzál az Úrban, ne félj, mert megigérte, hogy megtartja a szűlő asszonyokat! Imádkozom érted.
VálaszTörlésKöszönöm a bátoritásokat és az imákat. Tudom, hogy Isten velem lesz és megsegít, hiszem megigérte , csak néha mégis eluralkodik rajta félelem.
VálaszTörlésNagyon jó olvasni, hallani, arról, hogy másoknál milyen körülmények között indult el a szülés...Ha kedve van valakinek beszámolni erről, én nagyon szívesen elolvasnám, és talán mások is:)
:)hogy te milyen nagy vagy:):):)konnyu szulest!
VálaszTörlésA szülés egy csoda számomra ma is, pedig már régen szültem utoljára. Ne csüggedj, Istennek a gondja van a legapróbb részletekre is. Könnyű szülést!
VálaszTörlésMeglásd, hogy a szüléstől nem kell félni,fájni fog természetesen,de egy perc és elfelejted az egészet.KONCENTRÁL! a férjed veled lesz? az jó dolog.az a békesség és szeretetteljes légkör ami körülölel szülés után a pihenőben semmihez sem hasonlítható, tartod a kezedben a gyermeked és hálát adsz érte.Boldogság!SOK ERŐT KÍVÁNOK NEKED
VálaszTörlésnekem azt mondta valaki az elsőnél fáj, fáj, de kibírod! kibírtam többet is:)
VálaszTörlésés ez az igéret minden szülés előtt eszebe jutott: "Mindazonáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben és szeretetben, és a szent életben ..." I Tim 2:15
Könnyű szülést!
Nem kell ám aggódni, mert van mentő, aki ha sürgős, akkor gyorsan ott is van. Viszont azt te is tudod, hogy az első gyereknél nem mennek a dolgok nagyon gyorsan. Nem lehetséges, hogy a párod legyen ott a szülésnél, vagy egy nagyon jó barátnő, vagy édesanyád, vagy akivel szeretnéd ezt az élményt megosztani? Én 4 gyereket "egyedül" szültem, de a következő 5 gyereket a párommal. Mondanom se kell, hogy az utolsó 5 szülés fantasztikus volt (de az előtte lévő 4 is jó volt, csak a magány zavart). Nem adnám oda semmiért se azt az élményt, mikor a párommal együtt láttuk meg a kicsikét, akiért olyan nagyon aggódtunk, akit nagyon nagy szeretettel vártunk. Nem adnám oda semmié se, azt amikor megláttam a párom arcát, mikor a köldökzsinórt vághatta el, mikor a kezébe vette a gyerekeit. Soha nem szülnék másképpen, senki mással csak a párommal. Olyan nagy energiát adott át nekem, ami leírhatatlan.
VálaszTörlésKívánom, hogy a szülésed egy nagyon jó élmény legyen a számodra, számotokra. Mária +9gyerek
Köszönöm a bátorításokat és a jó kívánságokat!
VálaszTörlésKedves Mária, igaz, hogy nem ismerjük egymást személyesen, de jól esik a közvetlenséged és a praktikus tanácsaid, igaz, hogy már 9 szülés után lehet különféle megtapasztalásod:)
Hát...én nem igazán szeretném ha a férjem ott lenne benn a szülészeten, úgy gondolom, hogy az már túl sok lenne neki:)...az elején még a nőgyógyásztól is vonakodott amikor felülvizsgálatra mentünk, nem mindenki van kibékülve az orvosokkal, kórházakkal:).De azt tudom, hogy sok mindenki lesz velem lélekben és fognak imádkozni értem és ezért nagyon hálás vagyok!!!Ahogy telnek a napok, csökken a félelem és átveszi a helyét a vágy hogy minél hamarabb ölembe tartsam a kislányunkat!!!!
Biztos nagyon izgatott vagy, hát az én férjem is vonakodott az elején, hogy bennt legyen vagy ne, de azt mondta örül, hogy végülis bejött, mert nagy élmény volt neki, ráadásul ő tartotta a kezébe mig engem összevarrtak s mesélte, hogy milyen, és hogy szopja az ujját, nagyon jó volt, ha engedik ott, és megvan rá a lehetőségetek, én azt mondom meg kell ragadni a lehetőséget, mert ez maga a csoda...nekem nagy erőt adott, hogy fogta a kezem, tartotta a fejem, szülés közbe, ti tudjátok, de ha szeretne bemenni, én csak bátoritalak benneteket, együtt szülni nagyon jó!!!
VálaszTörlésJó tudni, hogy így utólag nagy élmény számodra, Andi, a szülés:)
VálaszTörlésNem tudom, hogy itt mennyire teszik lehetővé az apás szülést, igaz nem is nagyon érdeklődtem, de valahogy vonakodok tőle...a másik dolog az, hogy most karantén van a kórházakban és még látogatókat sem engednek fel...Reméljük nem kell sokat bennfeküdni, mert a kórházakkal nincs jó élményem és nem szeretem az ott-alvást.Reméljük nem lesz semmi gond...
Különbözőek vagyunk, én el sem tudtam volna képzelni, hogy egyedül szüljek, amúgy választott orvosom sem volt, s jól jött hogy a férjem mellettem lehetett, sőt amikor beindult a vajudás intenzivebben a szülésznő 5 percenként azt kérdezte hol van már a férjem,...nehogy lemaradjon a szülésről, szegénykém dugóba keveredett, s jött ahogy tudott, és persze idejében megjött. Itt általában javasolják, sőt kérik is, hogy legyen bennt valaki a kismama mellett, ha nem férj, akkor anyuka, vagy barátnő, de ha jol tudom otthon csak kevés kórház vallja ezt a nézetet, kár pedig ez sokat jelent a kismamának, de reméljük erre otthon is rájönnek majd. Mindensetre kivánok gyors szülést, és ha tudsz minnél többet pihenj előtte, mert ha kimerülten mész szülni úgy sokkal nehezebb, ez saját tapasztalat, sajnos.(de mivel én már pár nappal előtte a nagy kánikulába már korházba kerültem ott lehetetlen volt aludni, igy teljesen kimerültem a szülésig) Szóval, fő a sok piihenés!!!Várom hogy már tullegyél rajta és beszámolj róla, és a kicsiről!
VálaszTörlés