Készülödünk...

A vásárlás nagyja megvan, a menü ki van gondolva, és a teendők is fel vannak sorakozva az agyamban...csak sajnos nem tudom végre vinni mindegyiket, mert van egy kis csöppség akinek nem nagyon tetszik az én időbeosztásom:) én úgy gondoltam, hogy fog aludni délután legalább másfél órát, és addig kitakarítom a fürdőszobát, de ő ebbe nem egyezett bele és éppen ahogy előkészítettem a terepet, megébredt...hát ez van...és magammal sem vihettem sem a konyhába, sem a fürdőben mert nagyon hideg van...:(
Nagyon igényli a társaságot és azt sem mindig elég, hogy egy helyiségben vagyunk, hanem foglalkozni kell vele, ölbe fogni...most is az ölemből tágra tárt szemekkel nézi, hogy pötyögök:)))
Magára sem lehet hagyni, mert ahogy kiteszem a lábam a szobából elkezdi az üvöltést.Vagy a másik változat az, hogy azért nem lehet hagyni, mert most már elég sokat mászkál és sokat csetlik botlik és sokszor elég veszélyes helyekre merészkedik...Hát remélem hamarosan "önállósodik":)
Hát nem tudom, hogy hogy leszek meg a dolgaimmal, ha így folytatjuk...Árpi erre mindig azt mondja, hogy annyit csinálsz meg amennyit tudsz, de hát egy háziasszonynak ennyi nem elég, ugye?
Érdekes ünnepünk lesz és már nagyon várom...Szent este a kis családunké, első napján Szabó mamánál(anyósom anyukája) leszünk együtt az egész családdal, ilyen már rég volt, talán hét éve...
Másod napján Zilahra szeretnénk menni anyukámékhoz és harmadnapján, mert ugyebár itt Krasznán azt is tartják, vendégeket várunk.Nagybátyámék, Lacikáék jönnek hozzánk.
Szóval unatkozni nem fogunk...
De addig még vár ránk egy disznóvágás (apósoméknál), takarítás, sütés, főzés, karácsonyfa díszítés.Bár már az utóbbinál tartanánk...:)

Kívánok mindenkinek egy nagyon boldog, békés, szeretetteljes karácsonyt!

Első szánkózás

Tegnap megvolt Aliz első szánkózása, de azt hiszem mi jobban élveztük mint ő, mert szegény azt sem tudta mi történik körülötte és hogy mi az a nagy fehérség mindenhol, nagyra tárt szemekkel bámulgatott. De nem rontotta el az apukája kedvét, mert ő nagyon fel volt dobva, hogy szánkóztathatja a lányát.
sajnos nem készült kép, mert a fényképezőgép újból felmondta a szolgálatot, jó lenne, már venni egy újat, de hát ez túl nagy kérés lenne karácsonyi ajándékként, hiszem most mindenhol és mindenkinél krízis van. Árpival meg is egyeztünk, hogy nem ajándékozzuk meg egymást, legalább nem erre fogunk összpontosítani.
Már nagyon várom a karácsonyt, hiszen ez az első, hogy egy kis gyerek is részt vesz az ünneplésben. Biztos érdekes lesz...(majd beszámolok az új élményekről) :)
De addig is sok a tennivaló és ez minden háziasszony jól tudja, úgyhogy kívánok mindenkinek jó előre haladást és a szobák tisztítása mellett legyen időnk a belsőnket is tisztogatni.Ezt kívánom mindenkinek!

Kismikulás :)

Előbújtunk...

A múlt héten Nádasdon voltunk, a nagybátyáméknál.
Nagyon jó volt egy kicsit kikapcsolódni és egy kicsit máshol lenni, de már nagyon vágytam haza és már nagyon vártak bennünket, főleg Árpi. Azt mondta, hogy többet nem enged el ilyen hosszú(5 nap)időre.:)))Ebben az esetben is igaz az, amit már többször hallottam, hogy akkor értékelsz valamit, valakit igazán, amikor már nincs melletted.
Nagyon örülünk annak, hogy nem érzékeli különösképpen, hogy máshol vagyunk, alszik nyugodtan, a hasa nem érzékeny ha más tejet iszik, befogad mindent.:)
Többen is azt mondták, hogy szerencsések vagyunk, hogy ilyen jó gyermekünk van.Én meg inkább azt mondanám, hogy nem szerencse, hanem ajándék:)

Aliz egyre gyakrabban fejezi ki óhaját, hogy akar menni, járkálni.
Sok keresgélés után, most már cipőcskét is kaptunk.Van nekünk több is, de egyik kicsi, másik nagy, de most már anyukám kapott neki egy olyat ami pont most jó, úgyhogy nincs semmi akadálya a járkálásnak, csak győzzük sétáltatni...:)))

Egyre jobban fejlődik az emberi oldala is:)Néha hisztizik ha valamit elveszünk tőle. Most még élvezem, hogy milyen aranyosan toporzékol, meg hogy milyen jól áll neki, de lehet, ahogy telik az idő és ahogy fokozódik és sűrűsödik a hiszti, lehet nem fogom annyira élvezni...:)
Már nagyon várjuk, hogy kibújjanak a kis fogacskák, már nemsokára 9 hónapos és még nincs egy foga sem...Ha egy kicsit zsémbes, nyögős, mindig arra fogjuk, hát biztos jön a foga...:)Kíváncsiak vagyunk, hogy milyen lesz fogakkal...
Egy kicsit késve de elkészült az adventi koszorú...

Kívánok mindenkinek áldott várakozást!

Az étvággyal nincs gond:)

Örülünk, hogy olyan étvággyal eszik, hogy még másnak is megjön tőle az étvágya.:) Soha nem volt gond vele, mindig megevett mindent és nagyon reméljük, hogy ez így is marad...


A tegnap is voltunk és ma is megyünk Zilahra segíteni a favágásba, de előtte oltásra is kell menjünk. Bátorságot kell merítsek, mert ilyenkor mindig úgy féltem Alizt, mintha nekem jobban fájna, amikor látom azt a tűt, ahogy beleszúrják a kis lábába, de eddig mindig nagyon ügyes volt és még csak nem is sírt, csak nyekerget.(ahogy Lajos mondta a konferencián:))
Ma fiatal nők köre is lesz, de énekóra is, de azt hiszem az utóbbira fogok menni, mert vasárnap keresztég lesz. Sajnálom, hogy így egymásra tevődtek a dolgok:(
Most ez olyan Jutkás bejegyzés lett:))), ugye?:)
Kívánok mindenkinek kellemes napot!

Elmaradt sorok...

Már régóta készülök írni, de mindig valahogy elmaradt. Egy kicsit gondolkodóba estem és megkérdőjeleztem, hogy folytassam a blogírást vagy sem...sokszor úgy érzem, hogy olyan egyoldalú kommunikáció az egész, én írok, ki tudja hogy kik olvasnak, minden bejegyzés mintha megválaszolatlan levél lenne...Aztán a múlt hét folyamán több visszajelzést kaptam, hogy igenis folytassam, mert volt akinek bátorítást jelentet, volt aki ötletet kapott, és volt aki csak úgy...szeret olvasni:). Nem tagadom, jól estek ezek a dolgok és még folytatom, már csak magamért is, mert mindig jól esik visszaolvasni, hogy mi is történt velünk...
Sok minden történt mostanában, igaz elég relatív ez a sok, de nekem soknak számít már az is, ha nem a megszokott dolgok történek:) azt hiszem ez a gyes szindróma:)))
Szóval Aliz betöltötte a nyolc hónapot és felállt. Két nap alatt összehozta és most már nagyon profin csinálja:) Lépegetni is lépeget és van amikor körbe megy a kiságyba is. Nagyon aranyos és örülünk, hogy ilyen szépen fejlődik.
A múlt héten történt a frizura váltás is. Mindenki sajnálkozik a nagy haja miatt, de már nagyon szükség volt erre, mert mindig a szemében volt és elől háromszor olyan hosszú volt mint hátul. Így még jobban hasonlít apukájára:)))

Szombaton Zilahon voltunk a Lányok -Asszonyok Konferenciáján. Nagyon örülök annak, hogy többen is voltunk Krasznáról. Nagyon jó volt együtt lenni és találkozni olyanokkal akikkel nagyon ritkán van alkalmam erre. Jókat beszélgetünk és hálás vagyok Istennek a barátnőimért, még ha nagyon messzire is kerültünk egymástól.
Isten tanított engem ezen a konferencián és sok üzenetet kaptam, néhányat gondolatot, ami nagyon megragadott lejegyzek, mert a szó elszáll de az írás megmarad:) :

• Ne gyűjtsünk köveket(sérelmek), mert falak épülhetnek fel belőlük!
• Az első vihar megmutatja, ha egy kapcsolatban van kőszikla vagy nincs
• Evangelizációs lehetőség az, ahogyan a kapcsolatainkat megéljük
• Isten megpróbálja kapcsolatainkat azért, hogy Benne alapozhassuk meg azokat
  

Nagyon jó volt Lídiát hallgatni, olyan volt mintha még mindig az egyetem padjaiba ültem volna:). Nagyon tetszett Lisztes Piroska közvetlensége és nyitottsága és az hogy saját tapasztalatait osztotta meg velünk.
Jó volt ott lenni és hálás vagyok Istennek a lehetőségért, hogy formálni akar és erre nagyszerű alkalmakat hoz össze:)

Isten ígéretének tárháza

Nagyon szeretem ezt az áhítatos könyvet és sokszor úgy érezem, mintha ezt csak nekem írtak volna...Ma különösen megragadott a mai napra szánt bejegyzés.
Isten fenyít de soha nem hagy el.
Eddigi életem során elég sokszor ért próba és gyakran álltam Isten elé a mértjeimmel és zúgolódtam és büntetésként fogtam fel a dolgot. Pedig Isten a hiányosságaimra akart rámutatni és mindig valamit akart tanítani nekem.Visszagondolva a gyermekkoromra, a szülei házban eltöltött évekre, sokszor csak azt láttam hogy mennyi szenvedés volt benne és elég sok könny. De amit akkor nem tudtam vagy legalábbis nem fogtam fel, az az, hogy Isten mindig kárpótolt valami nagyon értékessel, mint például az édesanyámmal való kapcsolat.
Isten nagyon jól ért ahhoz, hogy egyensúlyban tartsa az élet mérlegét, csak sajnos nem mindig veszem, vesszük észre és csak a rossz oldalát látjuk az egésznek.
Milyen jó az a tudat, hogy Isten soha nem hagy el és az ő szeretete örök...
És szeretete nem csak abban mutatkozik meg, hogy tanítani akar, hanem megáld minket olyan ajándékokkal, ami talán érdemünk feletti. Szeretném nagy becsben tartani a tőle kapott dolgokat. Most itt konkrétan a kis családomra gondolok.Tudom, hogy Istennek azzal köszönöm meg a legjobban ezt az ajándékot, ha szeretet, ha békesség, ha egyetértés van köztünk. Szeretnék erre törekedni minden nap és ha nem is sikerül mindig, sajnos, akkor szeretném ha adódna alkalmam helyrehozni, jóvátenni.Istenem, kérlek, segíts meg ebben!

Zilahon voltunk

az elmúlt pár nap. Vasárnapra mentünk a hálaadó napra, ami nagyon jól telt és nagyon jó volt együtt lenni a kedves testvérekkel.Habár már nem tartozom a zilahi gyülekezethez, mint tag, de mindig úgy érzem, hogy haza érkeztem. Amint leülünk a padba, és amint felemelem a fejem a "megérkezős ima" után , olyan jól esik, hogy bárhova nézek mosolyoknak és azt olvasom ki tekintetükből, hogy jó hogy jöttetek. Jó mindig ide visszatérni, ha nem is tehetjük olyan gyakran amilyen gyakran szeretnénk...
Nagyon jól telt a közös ebéd is, sajnálom, hogy nem tudtam még többet beszélgetni, de már egy kis gyerekkel nem lehet nyugodtan végigülni egy ebédet...:( :)
Mivel olyan jó volt otthon lenni, ott ragadtunk egy pár nap és csak a tegnap este érkeztünk meg.
Hálás vagyok, hogy még van kihez haza menni!!!
Jól esett, hogy valaki megelőzött, ha Aliznak valamire szüksége volt, persze van amiben egy anya pótolhatatlan és ez is jól eső érzés:)
Ma nem fogok unatkozni, mert annyi kihagyás után, nagyon megnőtt az itthoni teendő,de ez így van rendjén...
Kellemes napot minden ide tévedőnek!

Az elmúlt napok

nagyon jól teltek, több okból is. Nem voltam egyedül, három napig nem csak én kellett rendezem Alizt és ha kiléptem a szobából nem kezdődött el a nagy sírás. Három napig nem kellett mosogassak, mert nem engedte Kati, volt kivel meginni a reggeli kávét, volt kivel társasjátékozni, ha akartam hanem:), mert Nóra addig nyaggatott, még kénytelen voltam leülni vele játszani, volt kivel tekeregni, vásárolgatni és még sorolhatnám hogy miért is volt jó ez a három nap...
Nóra, most 10 éves és rajta is kezdenek látszani a kamaszodás jelei és ezeket látva és tapasztalva, már előre félek, hogy mi lesz majd...De hála Istennek addig sok van és addig sokat tanulhatok, hogy hogy is kell nevelni, viselkedni, példát mutatni, hogy majd idővel mindenki jól járjon:)
A tegnap voltam fiatal nők körén. Igaz, most nem gyűltünk össze annyian, mint általában szoktunk és ezért nem is foglalkoztunk egy konkrét témával.De nagyon jó volt beszélgetni és sikerült mindenkinek kiüríteni a panasz zsákocskát. Néha kellenek az ilyen alkalmak is. Legalábbis nekem nagyon hasznos volt.
Van néhány kép a mi a múlt heti női körön készült, de csak most kerültek hozzám.
Hát ezek vagyunk mi:

Mindig jó kedvűek:)

Ma voltunk Alizzal a játszótéren. Úgy örülök, hogy a krasznai felújítások ( nagyon szép sétányokat hoztak létre, így szépítetek Kraszna kinézetén) során sikerült egy olyan hintát is összehozni, amit Aliz is tud használni, ugyanis olyan mint egy kis kosár és jól lehet benne himbálózni. Nagyon praktikus kisbabáknak.Remélem, hogy sokig élvezhetik a kisbabák és nem fog megrongálódni...
Miután hazajöttünk, megfürdettem Alizt, evett és elnyomta egyből az álom. És úgy örültem, hogy pont annyit aludt, hogy sikerült összeütni egy két fogásos kaját és még fel is mosogattam.
Most már hogy munkám elvégeztem, nyugodtan pihenhetek az est folyamán...
Milyen jó, így, jókedvűen, jóleső fáradtan, nyugodtan végezni a napot...

Szülinapoztunk

A tegnap meglepetés vendégei voltunk Hajas Istvánnak, aki a szülinapját ünnepelte.Tetszik, amikor a feleség így akar kedveskedni a férjének és annak még jobban, hogy ehhez mi is hozzájárulhatunk:)
Nagyon jó volt együtt lenni, beszélgetni.Nagyon finom és bőséges volt az ebéd.
Ennek az ebédmeghívásnak köszönhetően, nem kellett a fél szombatot a konyhába tölteni és már 9-kor mindenki megvolt fürödve és így hamarabb lepihenhetünk.Milyen jó lenne ha minden szombat ilyen lenne...igaz, az se bánnám, ha minden vasárnap ilyen lenne...:)))
Mivel nekünk nem működik a fényképezőgépünk, illetve akkor működik, mikor neki van kedve, kihasználtam, hogy volt ott egy jó fényképezőgép és így készítettem egy pár képet, amit veletek is megosztanák:

Végre egy hozzám hasonló, akivel tudok játszani:)))

Csőrike a kedvenc és nem adom senkinek és nem is megyek sehova nélküle

Anyával

A mi kis családunk:)

A fentieket még hétfőn írtam, csak nem volt időm közzétenni, mert akkor érkeztek meg a kedves vendégeim.
Nem a legjobb szó, hogy vendég, mert az olyan hivatalos.Én a családtagokat és nagyon közeli barátokat, nem tartom vendégnek, hanem hozzám, hozzánk tartózóknak...
Szóval, itt vannak nálunk Kati (nagynéni) és Nóra(unokatestvérke) és a társaságuknak örvendhetek egy pár nap:)
Megtelt a ház a két gyerek kacagásával és a két nő állandó jellegű beszélgetésével:)
...és ezt nagyon élvezem...