"...jóban-rosszban, egészségben-betegségben..."

Már kb. három napja betegágyon vagyok. Elégé megfáztam, meghűltem, de mostmár hál'Istenek egy kicsit jobban vagyok. Már nagyon rég gyengültem le ennyire, de úgy olvastam valahol, hogy a terhesség ideje alatt nem olyan erős az immunrendszer mint máskor, talán ez is lehet a magyarázat, a másik viszont az, hogy nem is szedtem az elején semmiféle gyógyszert mert féltettem a babát... de végül is, csak a gyógyszerekre kényszerültem, remélem, hogy nem lesz semmi gond...
Amiért nagyon hálás vagyok, az a férjem jelenléte, nagyon aggódott értem és mindent elkövetett, hogy jobban legyek és hogy meglegyen mindenem a mire szükségem van, még éjszaka idején is többször is megébredt és leste minden kérésem, áldás egy ilyen férj...
Esküvökön hallani azt a fogadalmat, hogy a házaspárok ki fognak tartani egymás mellett jóban-rosszban, egészségben-betegségben, de nem mindig gondolják komolyan, vagy nem valósul meg a valóséletbe...hát én most átélhettem, hogy tényleg mellettem van és biztos vagyok benne, hogy mindig számithatok rá, mert az Úrtól kaptam és nagyon hálás vagyok érte!!!
Kérem az Úrat, hogy adjon nekem több szeretetet, hogy kitudjam mondani, kitudjam mutatni, kitudjam fejezni, úgy szeretettemet, ahogy az Úr elvárja tőlem.
Olvastam Evódia blogján hogy február 8-14 házasság hete lesz. Alkalmunk lesz együtt ünnepelni, kimutatni szeretetünkte egymás iránt, igaz, nem csak most kell ezt tenni, hanem mindig!
Te, én mindig úgy mutatjuk ki szeretetünket férjünknek ahogy Isten elvárja tőlünk?

Szabadság

...Nagyon élvezem ezt a periódust, amikor nem kell sietnem semmivel és én osztom be az időmet, igaz, hogy nem mindig hasznosan, de pihenek amennyit csak tudok, mert mindenki azt mondja, és én is úgy gondolom, hogy most még megtehetem, de ha jön a baba, nem biztos, hogy ilyen nyugodtan fogok felpolcolt lábbal pihenni...:)


Azért végzek egy két hasznos dolgot is, mint például:

• takarítok, mosogatok, teszek-veszek a házba
• várom a kedves férjem kajával és meleggel
• prédikációkat és zenét hallgatok
  
• kézi-munkálok
  
• számlákat és egyéb dolgokat rendezek
• el-el látogatok Zilahra és anyósomékhoz
• társasjátékozunk a barátokkal
• nézzük Dr. House-t(ez lett a kedvenc sorozatunk Árpival, tanulságos és egyben érdekes is)
  

Szóval ebből áll mostanában az életem és egyelőre nagyon élvezem...
Említettem a kézimunkát, majd megmutatom ha készen lesznek... a kiságy feletti falra készítettem valamiket, remélem, hogy fog Aliznak tetszeni. És persze a teendőkből kifelejtettem, hogy lassan lassan készülődök, készülődünk a nagy napra. Ma például nagy élvezettel kiválogattam a ruhácskákat ami esetleg majd viszek magammal. Még sok a teendő, és a beszerezni való de remélem, hogy mindennel rendbe leszünk és nem fog váratlanul érni, de az sem lenne túl nagy baj;)
Édesanyám mesélte, hogy ahogy megszülettem, ahogy először karjába vett, megszámolta mind a a tíz kicsi ujjamat és mind a tíz kicsi lábujjamat:)
Már én is szeretném az ölembe tartani az én kislányomat és számolgatni...

Utolsó munkanap

Egy kicsit drasztikusan hangzik, de ma volt az utolsó munkanapom...vagy mondjam inkább azt, hogy két évig pihentettem a szociális munkát és elkezdődik lassan az anyuka-munka:)?!
Kicsit vegyes érzések voltak bennem, mert egy részem már nagyon várta, hogy egy kicsit lelassítsak és többet pihenjek, másik részem pedig nehezen vett búcsút a mamáktól és tatáktól és a munkatársaimtól, mert ha jól belegondolok akkor elég sok időt töltöttem a munkahelyen egy átlagos nap...
Hálás vagyok Istenek, hogy annak idején kirendelte nekem ezt a munkahelyet és olyan munkatársakat ismertem meg, akikkel nagyon kellemes volt dolgozni és remélem, hogy továbbra is fogok dolgozni, ha letelik a szülési szabadság.
Szóval ők azok akikkel nap mint nap együtt voltam:

A szolgálatos asszisztens nők...
Velük voltam a legtöbbet, hiszen megosztottuk a kabinetet.
Mindig együtt fogyasztottuk el a reggeli kávét és jókat nevettünk, de ezek mellett nagyon jó volt együtt dolgozni, mert végül is ez a fontos.
Mivel az asszisztensnők váltásba dolgoznak, nem sikerült csak azokkal képet készíteni akik éppen benn voltak.






Az "irodás nénik"...
Jókat beszélgetünk és jó volt az a tudat, hogy mindig lehetett számítani a segítségükre.
Sajnos Éva szabadságon volt...







Az igazgatónő...
Mindig jókedvű és sokat nevettünk együtt.
Azt nem felejtettem el, amikor első munkanapomon, amikor még abszolút senkit nem ismertem, azt sem tudtam, hogy mit kell csinálni, odajött és azt mondta: "Gyere Annácska ebédelni, a többi megvár:)"Jólesett, hogy felkarolt.



Hát levettem a köpenyt és átadtam a stafétát...
Már kíváncsian várom, hogy milyen lesz az új szerep, ami most következik...egy kicsit félek tőle, hogy megfogom-e állni a helyem...
Kérlek imádkozzatok értem, hogy olyan anyuka lehessek amilyen Isten tetszésének is megfelel!!!

Szilveszteri beszámoló

Ezzel a beszámolóval is egy kicsit késve jövök, de már egy pár napja azzal kinlódok, hogy megcsináljak egy slideshowt de nem akar összejönni,de végülis összejött...
Fogadjátok szeretettel...

A képeket végignézve, lehet csak az szűrödik le, hogy jól éretük magunk és egy csomót léháskodtunk és szorakoztunk, de hiszen ez elkerülhetetlen mikor ennyi fiatal, jókedvű ember együtt van:)
De voltak csendes perceink is, amikor mindenki a saját párjával egy kicsit félrevonult és megbeszélte az elmúlt évet és hálát adott azokért a dolgokért amiket kapott Istentől, úgyanakkor elhatározásokat is hoztunk, hogy mit fogunk másképp, jobban tenni ebben az évben!!!Majd ezekről beszámolok egy másik bejegyzésbe...
Kivánok mindenkinek egy nagyon áldott és boldog új évet, amit Isten jelenlétében éljen meg mindenki!!!

Elkésett karácsonyi beszámoló...

Úgy gondoltam, jobb egy kicsit később, minthogy teljesen elmaradjon, úgyhogy fogadjátok szeretettel...

Aliz!!!

Sajnos, csak ilyen későn jött össze a beszámoló, mivel nem voltam internet közelbe az ünnepek alkalmával, de fogadjátok szeretettel:)amúgy a következő pár sort, még akkor nap irtam, amikor a vizsgálat volt, úgyhogy akkor még frissek voltak az érzelmek:)

Már nagyon vártam, hogy újból lássam a kicsikét...mindig nagy izgalommal élem meg azokat a pillanatokat amikor az asztalon fekszek és előttem a képernyőn nézem azt a kisbabát akinek az érkezését egyre jobban várjuk és aki majd megváltoztja az egész életünket. Megmértük a a fej, a test, a végtagok arányait, a szívverést és minden méret, adat nagyon jó.Képzeljétek van már egy 1 kilós 300 gr-os kislányunk:))

Ilyenkor mindig megkönyebülök és hálát adok Istenek, hogy megőrizte és hogy egészségesen fejlődik.

Íme két kép, igaz, hogy nem vehető ki minden ami a képen van, de nekem már ez is szívmelengető látvány:)

Van egy videó is, igaz, hogy nagyon rövid, de én már annyiszor megnéztem:)Érzem minden nap ahogy mozog, de most láthatom is, érdekes nem?

Már rég írtam...

Mostanában eléggé el vagyok foglalva, úgyhogy kimaradt a blogírás...de próbálom bepótolni, amennyire lehet...szóval csütörtökön volt újból női kör, már amennyire lehet annak nevezni, inkább írnám azt, hogy összeültünk az "asszonykák" beszélgetni:) és most a téma egész véletlenül a szülés volt és jól kioktattak engem, aminek nagyon örülök, hiszen nem fognak váratlanul érni egyes dolgok.Persze biztos így is lesz egy jó pár meglepetés.
Pénteken bementem Zilahra, anyukámékhoz, amúgy ez a megszokott pénteki program!
Szombaton mennyegzőn voltunk Denisszának. Ebben az évben ez volt a hatodik mennyegző, de hát mi szerettünk örülni az örülőkkel. Sajnos nincsenek képeim, mert lemerült a fényképezőgép, és a feltőltő elromlott, de most fog hozni, egyet az angyalka;). De amint szert teszek valahonnan képekre akkor majd felteszem őket.
Vasárnap imaház és ebéd után, kulturotthonban voltunk egy összetett, mondhatni ökuménikus karácsonyi előadáson.Nagyon jó volt és hangulatkeltő. Örülök annak, hogy annyian megjelentek, mert volt üzenet is az emberek felé, remélem többen is elgondolkodtak.
Este pedig elmentünk Rebekáékhoz, jó volt együtt lenni, de már éreztem, hogy ez a zsúfolt program már egy kicsit fárasztó nekem.
Az elmúlt napokba a munkahelyen képeslapokat készitettünk a taták, mamák hozzátartozóinak. Közel 70 boritékot tettem fel a postára! Elégé megható volt, amikor arra került sor, hogy ők is írjanak valamilyen jókivánságot gyermekeiknek, testvéreiknek. Nem birtam ki én sem könnyek nélkül és annyira hálás vagyok azért, hogy együtt ünnepelhetek a családommal!!!
Holnap szeretnénk elmenni a nőgyógyászhoz, remélem összejön, már alig várom hogy újból lássam a kislányom:)
Holnap jövök a beszámolóval...

Tanácstalan...

Hát már hozzánk is elérkezett a H1N1 virus láz. Nem kell annyira megijedni, mert nincsenek még konkrét esetek itt Krasznán, de most osztogatták a védőoltásokat az öregotthonban is és persze a személyzetet is kikérdezték, hogy ki kéri és ki nem kéri. A tegnap egész délutánom azzal telt, hogy mindenkit felhivtam, aki tanácsot adhatna.
Először felhivtam a testvéremet, aki Magyarországon ápoló, majd felhivtam a nőgyógyászomat,a gyógyszerészt...de konkrét választ csak a testvéremtől kaptam, aki azt javasolta, vagyis egy profeszorral beszélt, aki azt mondta, mindenképp adassam be a védőoltást. A nőgyógyász nem mondott konkrét választ, de úgy vettem ki a szavaiból, hogy inkább a nem felé hajlik, és úgyanúgy a gyógyszerész is. A nőgyógyász nem tudott érveket vagy ellenérvekett mondani erről az oltásról, azt viszont elmondta, hogy más védőoltásoknál kimutatható, hogy amikor a kismamam be volt oltva akkor több kisbabánnál is megmutatkozott később az autizmus, ami elég komoly betegség.
Végül más kismamákat is megkérdeztünk, hogy ők mit tettek, tesznek és ők sem vállaják a védőoltás beadatását. Sokat törtük a fejünket Árpival, hogy mi legyen, végül úgy döntöttem, hogy egyenlőre még várunk vele, úgyanis én még csak egy hónapig, azaz január 15-ig fogok dolgozni és gondolom utána nem leszek úgy kitéve a betegségnek, hiszen nem fogok tömegben lenni. És ha azt veszük, akkor itt nálunk még nincs úgy elterjedve a betegség, mint példaul az ország déli és keleti részében. Ha majd veszélyesebbre fordul a helyzet akkor, majd beadatom, de egyenlőre még nem megyek bele...
Szeretném Istenre bizni magam és elhinni, hogy csak neki van hatalma megvédni engem, hiszen neki meg van a hatalma hozzá.
Megkérlek titeket, ha eszetekbe juttok, akkor imádkozatok értem és a azért a kis lényért aki bennem rúgdosódik(mostában egyre erősebben:)) és persze azokért a kismamákért akiket még ismertek. Az én környezetemben legalább 5 kismama van...
Fontos, hogy olyan döntéseket hozzunk amelyek ne legyenek rossz hatással a babáinkra. Én nem szeretném ha egész életben furdalna a lekiismeret, hogy egy rossz döntésel tönkre tettem egy kis életet ami rám van bizva.
SZERETNÉM ISTENRE BIZNI!!!

Vendégeskedés

Mondhatni, hogy a vendégeskedés volt jellemző az egész napra, ugyanis ebédkor meghivtam Árpi szüleit és a két nagymamát.
Nagyon jó volt a hangulat nagy részt oktatak engem, mire figyeljek, mire ügyeljek, mit tegyek és mit ne tegyek:), aranyosak voltak.
Egy kicsit előre félek, hogy mennyire el lesz kényeztetve ez a gyermek, hiszen a két mamának első dédunoka és úgy anyukáméknak mint anyosoméknak is első unoka:)




Este pedig egész váratlanul Hajas Istvánék hivtak fel telefonon, hogy látogassuk meg őket Rátonba.
Örültünk a meghivásnak és persze, hogy elfogatuk.
Nagyon jó volt együtt lenni, és nagy részt a babákról beszélgettünk, hiszen Kata is babát vár, nekik is az első és nemsokára, azaz december végén fog megszületni a kis Evelin.




Szorakoztató volt amikor a két fiú elkezdte tanulmányozni a kismama könyvet, és oktaták egymást...szegények még nem tudják, hogy mire válalkoztak;)
...nem birtam ki, hogy ne fényképezem le őket:)











Jó volt Katával tapasztalatokat cserélni és megosztani egymással örömeinket és félelmeinket...még mi sem tudjuk, hogy mire válalkoztunk...:)

Végül játszotunk egy scrabble partit.

Ennél jobb befejezést nem is tudtam volna elképzelni egy ilyen kellemes napnak...

Várva várt...

Mivel nemigazán volt időm, elhalosztattam beszámolni a hétfői női köről , de most megteszem.
Szóval, elég sok kihagyás után most újból volt női kör, mondhatnám azt, hogy fiatal nők köre, hiszen egyikünk sem idősebb 25-nél és nagyon fiatal házasok (max. 4 év).
Összesen 5-ön voltunk, igaz többre számitottam, de ennek is nagyon örültem és ahogy vártam, hogy érkezzenek eszembe jutott, hogy őt is, őt is meg lehetett volna szólitani, de reméljük lesz még alkalom pótolni a mulasztásomat, mulasztásunkat.
Nem készültem témával, inkább csak beszélgetést beinditó témával: "Mondj egy jó és a egy rossz dolgot ami mostanában történt veled illteve családoddal".Majd imakéréseinket tártuk fel egymás előtt és imádkoztunk is egymásért. Nagyon jó beszélgetések alakultak ki és igy legalább megtudhatam, hogy mi foglalkoztatja, mi bántja illetve minnek örölnek azok, akik kedvesek nekem.
Én személyesen megtapasztaltam, hogy az Úr jelen volt és munkálkodott, amiért nagyon hálás vagyok!!!




Végül képeslapokat készitettünk egymásnak. Remélem Evódia nem haragszik meg azért, hogy ötletlopó voltam:).










Jó volt látni, hogy mennyire ki tud kapcsolni egy kis kézimunka és ugyanakkor mennyire összetudja hangolni a társaságot.






Abban egyeztünk meg hogy advent utolsó vasárnapján átadjuk egymásnak amit készitettünk és addig is imádkozunk a felsorolt imatémákért.

Remélem lesz folytatás...