Egy kicsit drasztikusan hangzik, de ma volt az utolsó munkanapom...vagy mondjam inkább azt, hogy két évig pihentettem a szociális munkát és elkezdődik lassan az anyuka-munka:)?!
Kicsit vegyes érzések voltak bennem, mert egy részem már nagyon várta, hogy egy kicsit lelassítsak és többet pihenjek, másik részem pedig nehezen vett búcsút a mamáktól és tatáktól és a munkatársaimtól, mert ha jól belegondolok akkor elég sok időt töltöttem a munkahelyen egy átlagos nap...
Hálás vagyok Istenek, hogy annak idején kirendelte nekem ezt a munkahelyet és olyan munkatársakat ismertem meg, akikkel nagyon kellemes volt dolgozni és remélem, hogy továbbra is fogok dolgozni, ha letelik a szülési szabadság.
Szóval ők azok akikkel nap mint nap együtt voltam:
A szolgálatos asszisztens nők...
Velük voltam a legtöbbet, hiszen megosztottuk a kabinetet.
Mindig együtt fogyasztottuk el a reggeli kávét és jókat nevettünk, de ezek mellett nagyon jó volt együtt dolgozni, mert végül is ez a fontos.
Mivel az asszisztensnők váltásba dolgoznak, nem sikerült csak azokkal képet készíteni akik éppen benn voltak.
Az "irodás nénik"...
Jókat beszélgetünk és jó volt az a tudat, hogy mindig lehetett számítani a segítségükre.
Sajnos Éva szabadságon volt...
Az igazgatónő...
Mindig jókedvű és sokat nevettünk együtt.
Azt nem felejtettem el, amikor első munkanapomon, amikor még abszolút senkit nem ismertem, azt sem tudtam, hogy mit kell csinálni, odajött és azt mondta: "Gyere Annácska ebédelni, a többi megvár:)"Jólesett, hogy felkarolt.
Hát levettem a köpenyt és átadtam a stafétát...
Már kíváncsian várom, hogy milyen lesz az új szerep, ami most következik...egy kicsit félek tőle, hogy megfogom-e állni a helyem...
Kérlek imádkozzatok értem, hogy olyan anyuka lehessek amilyen Isten tetszésének is megfelel!!!
Imádkozunk. Meglátod minden jó lesz.
VálaszTörlés