2010. január 18., hétfő

Szabadság


...Nagyon élvezem ezt a periódust, amikor nem kell sietnem semmivel és én osztom be az időmet, igaz, hogy nem mindig hasznosan, de pihenek amennyit csak tudok, mert mindenki azt mondja, és én is úgy gondolom, hogy most még megtehetem, de ha jön a baba, nem biztos, hogy ilyen nyugodtan fogok felpolcolt lábbal pihenni...:)


Azért végzek egy két hasznos dolgot is, mint például:
  • takarítok, mosogatok, teszek-veszek a házba
  • várom a kedves férjem kajával és meleggel
  • prédikációkat és zenét hallgatok
  • kézi-munkálok
  • számlákat és egyéb dolgokat rendezek
  • el-el látogatok Zilahra és anyósomékhoz
  • társasjátékozunk a barátokkal
  • nézzük Dr. House-t(ez lett a kedvenc sorozatunk Árpival, tanulságos és egyben érdekes is)
Szóval ebből áll mostanában az életem és egyelőre nagyon élvezem...
Említettem a kézimunkát, majd megmutatom ha készen lesznek... a kiságy feletti falra készítettem valamiket, remélem, hogy fog Aliznak tetszeni. És persze a teendőkből kifelejtettem, hogy lassan lassan készülődök, készülődünk a nagy napra. Ma például nagy élvezettel kiválogattam a ruhácskákat ami esetleg majd viszek magammal. Még sok a teendő, és a beszerezni való de remélem, hogy mindennel rendbe leszünk és nem fog váratlanul érni, de az sem lenne túl nagy baj;)
Édesanyám mesélte, hogy ahogy megszülettem, ahogy először karjába vett, megszámolta mind a a tíz kicsi ujjamat és mind a tíz kicsi lábujjamat:)
Már én is szeretném az ölembe tartani az én kislányomat és számolgatni...

1 megjegyzés:

  1. Emlékszem én is erre az első várakozásra... Olyan titokzatos. Az Úr legyen veled.

    VálaszTörlés