Hasonló érzések...

Ahogy az eseményeket nagyéknál olvastam gyomor idegem lett, mert engem is hasonló gondolatok foglalkoztatnak, igaz, hogy én még nem estem át egy szülésen sem, ezért nincs viszonyítási alapom.

Én is sokszor felteszem a kérdést, hogy vajon hol leszek, mit fogok éppen csinálni, ki lesz mellettem, lesz-e valaki egyáltalán mellettem, ki fog bevinni autóval (ugyanis nekünk nincs autónk), milyen nap közben leszünk és stb. Sokan kérdezik mikor az utcán vagyok, hogy még van sok, vagy hogy bírom, vagy mikor Zilahon is voltam, láttam sokak meglepett arc kifejezését, hogy mit keresek még ott...hát...jól vagyok, bírom még és kb még van két hét.

Egy korábbi bejegyzésemben említettem, hogy az imaházba négy kismama van(volt) és én vagyok (voltam) a második a sorban, de már Piroska kisfia megszületett, úgyhogy én következem:))), tehát már megkezdődött a visszaszámlálás és már kész a csomagom is, próbálunk mindent beszerezni, igaz, hogy már sok mindent megkaptunk előre, ilyenek mint baba kocsi, baba hordozó, ágynemű, és egy csomó aranyos kis ruhácska. Köszönöm először is Istenek, azt, hogy indíttatott embereket az ajándékozáshoz és köszönöm azoknak akik meg is tették ezt, mert így sok mindent megspóroltunk. A kiságy miatt aggódunk, mert megrendeltük és remélem, hogy meg is fog érkezni időben...

Szóval nagyon izgulunk, az egész család nagyon izgul és gyakrabban cseng a telefonom:)

a telefonnal kapcsolatban van egy aranyos kis story...hétfőn Árpi rendszerint a szomszéd faluba tanít és véletlenül itthon felejtette a telefonját és egész nap azért aggódott, hogy vajon jól vagyok, alig várta hogy hazaérjen és még "egyben" lásson.

Úgy látszik, hogy mostanában hosszúra sikerülnek a bejegyzések...

Egy jó befejezés és egy jó kezdés...

Nagyon jó befejezése volt a hétnek, úgyanis Zilahon voltunk vasárnap. Nagyon áldásos alkalom volt, úgy délelőtt mint délután és nagyon örültem annak, hogy annyian elmentek. Mi is már ott voltunk még fél öt előtt és alig kaptunk helyett.

A jó kezdet pedig az volt, hogy a tegnap lánykörön voltam. Elég sokat gondolkoztam, hogy mi legyen a téma. Sokszor olyan dilémmába vagyok, hogy vajon mi lehet az a téma ami mindenkit érdekel, de ne legyen elcsépelt, ne legyen unalmas...végül az alkalmazkodásra esett a választás. Inkább kérdéseket írtam össze, amit szerettem volna közösen megbeszélni, igaz ez még nem megy valami gördülékenyen, de remélem, hogy majd belejönnek:)

Végül a a Róm. 12 részt tanulmányoztuk mint egy fajta használati utasitást arra, hogy életünk alkalmazkodjon Isten elvárásának, tetszésének.

Számomra az volt az üzenet, hogy Isten világosan kijelenti, hogy hogyan "alkalmazkodjuk" a világhoz: ne igazodjatok a világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújuléséval, hogy megítélhassétek mi az Isten akarat, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes(Róm.12: 2), hogyan alkalmazkodjunk a gyülekezethez: Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is, ha profétálás adatott, akkor a hit szabályai szerint profétáljunk, ha valamilyen más szolgálatot adott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk, a tanitó a tanitásban, a buzditó a buzditásban, az adakozó a szerénységben, az előljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.(Róm. 12: 6-8).

Úgyanebben az igerészben megtaláhatunk számos olyan kijelentést, hogy milyen kell legyen életünk, magatartásunk ahhoz, hogy Istenek tetsző legyen az.

Minden kijelentést, ha kérdésé formálsz és felteszed magadnak, hogy mennyire nyilvánulnak meg a különböző dolgok az életedben, vajon elégedett leszel az eredménnyel?!

• képmutató-e a szeretetem?
• iszonyodok a gonosztól?
• ragaszkodok a jóhoz?
• meg van-e bennem a megfelelő testvérszeret és tiszteletadás?
• fárdhatatlan vagyok a szolgálatban?
• kitartó vagyok a nyomorúság idején?
• állhatatos vagyok az imádkozásban?
• gyakaorolom-e eleget a vendégszeretet?
• átkozom vagy áldom azokat akik engem átkoznak?
• örülök az örülökkel illetve sírok a sírokkal?
• egyetértésben élek a körülöttemvalókkal?
• jóval fizetek a jóért?

Sajnos, nem tudtam minden kérdésre igennel válaszolni, sőt, sajnos több volt a semleges választ, de olyan jó az a tudat, hogy Isten türelmes és képes megváltoztatni.

Kivánok mindenkinek Istennel megélt, áldott hetet!!!

Kézimunka

A tegnap összeültünk Rebekával kézimunkázni.Úgy volt, hogy mindenki készíti a saját elképzelését, saját kézimunkáját, én persze baba témában akartam mozogni...a kiságy felé szerettem volna egy-két kis figurát összehozni...azon vettük észre magunk, hogy végül mindketten azt tettük, nem is akármilyen intenzitással:)))

Következő alakalommal összehozzuk a Rebeka dekorációit is;)Köszönöm a segítséget és a nagyon jó ötleteket...

Végül ez lett az eredmény...Gondolom a kiságy fellett majd jobban fog kinézni, de majd azt is megmutattom:)

Babalátogatás

Emlékeztek még egy korábbi bejegyzésemre, amikor meglátogatuk a Hajas családot?, most újból ezt tettük a tegnap, csakhogy azóta bővült a család:) Igaz, hogy már öt hetes a kisbaba, de csak most jutottunk el, mert vártuk, hogy teljesen meggyógyuljak, nem szerettem volna ráragsztani...

Hadasa Evelin az anyukájával

Számomra nagy élmény volt, amikor Árpi elkezdett babázni...igaz nem is volt választása, mert István azt mondta, hogy addig nem engedi hazamenni még nem tartja a kicsibabát az öllébe:) ...annyira belejött, hogy alig akart megvállni tőle és állandóan a fülembe sugdosta, hogy alig várja, hogy a miénk is meglegyen;)

Egész este ahogy a kisbabát és a körülötte levőket nézegettem, eltűnödtem, hogy nemsokára nekünk is lesz egy ilyen kis cseppség, egy kis hangadó a családba és mit fogunk vele kezdeni?!Egy kicsit meg is ijedtem, hogy mennyire megváltozik majd az életünk...

...aztán a kezembe vettem és már nem is tűnt olyan ijesztőnek:))))))))))

Kérés, kérdés....

Inkább zilahiak segitségét szeretném kérni, vagy aki tud segíteni...

Elromlott a fényképezőgépünk, és nem tudom, hogy hol lehetne megjavítatni...

Nagyon jó lenne minnál hamarabb, mert nem szeretném ha nem lenne mivel megörökíteni a kisbaba első napjait, heteit...

Segítsetsetek, hogy majd nektek is tudjam megmutatni;)

Doktornéninél...

Ma voltunk felülvizsgálaton a nőgyógyásznál.
Minden rendbe van, jól fejlődik a kislányunk, már 2300 gr és még gyarapodhat egy kilót.:)
Már lefordult és azt mondta a doktornéni, hogy a baba lassan készülődik a szüléshez.
Én is készülődök, testben is, lélekben is és azt egyáltalán nem tagadom, hogy NAGYON FÉLEK!
Testben úgy, hogy lassan elkészül a csomagom, amit kell majd magammal vigyek, lélekben pedig, úgy, hogy nem telik el úgy egy nap, hogy ne fohászkodjak azért, hogy a Jó Atya velem legyen és vigyázzon mindkettőnkre és óvjon meg minden bajtól. Az ő kezébe vagyunk...

A pizsama:)

Ezt a pizsamát még egyetemista koromba vettem, már akkor nagyon megtetszett és akkor még nem is tudtam hogy milyen hasznos lesz...
Már akkor is nagy szeretettel vettem fel;)
Szerintettek melyik készült mostanába?
Melyikbe van benne a baba is?:))))

Annának...

Ma reggel olvastam Anna blogján az üdvözletét és mint most is, már máskor is tett fel képeket különleges virágokról, helyekről képeket és eszembe jutott egy kép, amit nagy szeretettel küldök neki és mindenkinek aki szereti a különlegessékeket.
Timi(Árpi unokatestvére) is különleges lány, de én inkább a virágra gondoltam...
Nem tudom ha még Anna emlékszik rá, de a kedves férjétől kaptuk jegyváltásunkra és már akkor is kiváncsian néztük a különleges virágot. Emlékszem nagyon sokáig örvendeztetett bennünket otthon a vázába.

Már jobban...

Köszönöm azoknak akik aggodtak értem és imádkoztak értem.Ma már jobban voltam, nem is ültem sokat az ágyba, a doktornő is azt mondta, hogy legyek türelmes, mert meggyógyulok:), de ne sokat legyek kint és emberek között. A hétvégén kedves anyósom gondoskodását, ma pedig anyukám gondoskodását élvezhetem, ami az ebédkészitést illeti. Ilyen körülmények között hogyne lennék jobban:))














Biztos, hogy tettrekészek és nagyon aranyos nagymamák lesznek és biztos vagyok abban is hogy majd számithatok segitségükre:)
Nagyon hálás vagyok értük is!!!

"...jóban-rosszban, egészségben-betegségben..."

Már kb. három napja betegágyon vagyok. Elégé megfáztam, meghűltem, de mostmár hál'Istenek egy kicsit jobban vagyok. Már nagyon rég gyengültem le ennyire, de úgy olvastam valahol, hogy a terhesség ideje alatt nem olyan erős az immunrendszer mint máskor, talán ez is lehet a magyarázat, a másik viszont az, hogy nem is szedtem az elején semmiféle gyógyszert mert féltettem a babát... de végül is, csak a gyógyszerekre kényszerültem, remélem, hogy nem lesz semmi gond...
Amiért nagyon hálás vagyok, az a férjem jelenléte, nagyon aggódott értem és mindent elkövetett, hogy jobban legyek és hogy meglegyen mindenem a mire szükségem van, még éjszaka idején is többször is megébredt és leste minden kérésem, áldás egy ilyen férj...
Esküvökön hallani azt a fogadalmat, hogy a házaspárok ki fognak tartani egymás mellett jóban-rosszban, egészségben-betegségben, de nem mindig gondolják komolyan, vagy nem valósul meg a valóséletbe...hát én most átélhettem, hogy tényleg mellettem van és biztos vagyok benne, hogy mindig számithatok rá, mert az Úrtól kaptam és nagyon hálás vagyok érte!!!
Kérem az Úrat, hogy adjon nekem több szeretetet, hogy kitudjam mondani, kitudjam mutatni, kitudjam fejezni, úgy szeretettemet, ahogy az Úr elvárja tőlem.
Olvastam Evódia blogján hogy február 8-14 házasság hete lesz. Alkalmunk lesz együtt ünnepelni, kimutatni szeretetünkte egymás iránt, igaz, nem csak most kell ezt tenni, hanem mindig!
Te, én mindig úgy mutatjuk ki szeretetünket férjünknek ahogy Isten elvárja tőlünk?