Az étvággyal nincs gond:)

Örülünk, hogy olyan étvággyal eszik, hogy még másnak is megjön tőle az étvágya.:) Soha nem volt gond vele, mindig megevett mindent és nagyon reméljük, hogy ez így is marad...


A tegnap is voltunk és ma is megyünk Zilahra segíteni a favágásba, de előtte oltásra is kell menjünk. Bátorságot kell merítsek, mert ilyenkor mindig úgy féltem Alizt, mintha nekem jobban fájna, amikor látom azt a tűt, ahogy beleszúrják a kis lábába, de eddig mindig nagyon ügyes volt és még csak nem is sírt, csak nyekerget.(ahogy Lajos mondta a konferencián:))
Ma fiatal nők köre is lesz, de énekóra is, de azt hiszem az utóbbira fogok menni, mert vasárnap keresztég lesz. Sajnálom, hogy így egymásra tevődtek a dolgok:(
Most ez olyan Jutkás bejegyzés lett:))), ugye?:)
Kívánok mindenkinek kellemes napot!

Elmaradt sorok...

Már régóta készülök írni, de mindig valahogy elmaradt. Egy kicsit gondolkodóba estem és megkérdőjeleztem, hogy folytassam a blogírást vagy sem...sokszor úgy érzem, hogy olyan egyoldalú kommunikáció az egész, én írok, ki tudja hogy kik olvasnak, minden bejegyzés mintha megválaszolatlan levél lenne...Aztán a múlt hét folyamán több visszajelzést kaptam, hogy igenis folytassam, mert volt akinek bátorítást jelentet, volt aki ötletet kapott, és volt aki csak úgy...szeret olvasni:). Nem tagadom, jól estek ezek a dolgok és még folytatom, már csak magamért is, mert mindig jól esik visszaolvasni, hogy mi is történt velünk...
Sok minden történt mostanában, igaz elég relatív ez a sok, de nekem soknak számít már az is, ha nem a megszokott dolgok történek:) azt hiszem ez a gyes szindróma:)))
Szóval Aliz betöltötte a nyolc hónapot és felállt. Két nap alatt összehozta és most már nagyon profin csinálja:) Lépegetni is lépeget és van amikor körbe megy a kiságyba is. Nagyon aranyos és örülünk, hogy ilyen szépen fejlődik.
A múlt héten történt a frizura váltás is. Mindenki sajnálkozik a nagy haja miatt, de már nagyon szükség volt erre, mert mindig a szemében volt és elől háromszor olyan hosszú volt mint hátul. Így még jobban hasonlít apukájára:)))

Szombaton Zilahon voltunk a Lányok -Asszonyok Konferenciáján. Nagyon örülök annak, hogy többen is voltunk Krasznáról. Nagyon jó volt együtt lenni és találkozni olyanokkal akikkel nagyon ritkán van alkalmam erre. Jókat beszélgetünk és hálás vagyok Istennek a barátnőimért, még ha nagyon messzire is kerültünk egymástól.
Isten tanított engem ezen a konferencián és sok üzenetet kaptam, néhányat gondolatot, ami nagyon megragadott lejegyzek, mert a szó elszáll de az írás megmarad:) :

• Ne gyűjtsünk köveket(sérelmek), mert falak épülhetnek fel belőlük!
• Az első vihar megmutatja, ha egy kapcsolatban van kőszikla vagy nincs
• Evangelizációs lehetőség az, ahogyan a kapcsolatainkat megéljük
• Isten megpróbálja kapcsolatainkat azért, hogy Benne alapozhassuk meg azokat
  

Nagyon jó volt Lídiát hallgatni, olyan volt mintha még mindig az egyetem padjaiba ültem volna:). Nagyon tetszett Lisztes Piroska közvetlensége és nyitottsága és az hogy saját tapasztalatait osztotta meg velünk.
Jó volt ott lenni és hálás vagyok Istennek a lehetőségért, hogy formálni akar és erre nagyszerű alkalmakat hoz össze:)

Isten ígéretének tárháza

Nagyon szeretem ezt az áhítatos könyvet és sokszor úgy érezem, mintha ezt csak nekem írtak volna...Ma különösen megragadott a mai napra szánt bejegyzés.
Isten fenyít de soha nem hagy el.
Eddigi életem során elég sokszor ért próba és gyakran álltam Isten elé a mértjeimmel és zúgolódtam és büntetésként fogtam fel a dolgot. Pedig Isten a hiányosságaimra akart rámutatni és mindig valamit akart tanítani nekem.Visszagondolva a gyermekkoromra, a szülei házban eltöltött évekre, sokszor csak azt láttam hogy mennyi szenvedés volt benne és elég sok könny. De amit akkor nem tudtam vagy legalábbis nem fogtam fel, az az, hogy Isten mindig kárpótolt valami nagyon értékessel, mint például az édesanyámmal való kapcsolat.
Isten nagyon jól ért ahhoz, hogy egyensúlyban tartsa az élet mérlegét, csak sajnos nem mindig veszem, vesszük észre és csak a rossz oldalát látjuk az egésznek.
Milyen jó az a tudat, hogy Isten soha nem hagy el és az ő szeretete örök...
És szeretete nem csak abban mutatkozik meg, hogy tanítani akar, hanem megáld minket olyan ajándékokkal, ami talán érdemünk feletti. Szeretném nagy becsben tartani a tőle kapott dolgokat. Most itt konkrétan a kis családomra gondolok.Tudom, hogy Istennek azzal köszönöm meg a legjobban ezt az ajándékot, ha szeretet, ha békesség, ha egyetértés van köztünk. Szeretnék erre törekedni minden nap és ha nem is sikerül mindig, sajnos, akkor szeretném ha adódna alkalmam helyrehozni, jóvátenni.Istenem, kérlek, segíts meg ebben!

Zilahon voltunk

az elmúlt pár nap. Vasárnapra mentünk a hálaadó napra, ami nagyon jól telt és nagyon jó volt együtt lenni a kedves testvérekkel.Habár már nem tartozom a zilahi gyülekezethez, mint tag, de mindig úgy érzem, hogy haza érkeztem. Amint leülünk a padba, és amint felemelem a fejem a "megérkezős ima" után , olyan jól esik, hogy bárhova nézek mosolyoknak és azt olvasom ki tekintetükből, hogy jó hogy jöttetek. Jó mindig ide visszatérni, ha nem is tehetjük olyan gyakran amilyen gyakran szeretnénk...
Nagyon jól telt a közös ebéd is, sajnálom, hogy nem tudtam még többet beszélgetni, de már egy kis gyerekkel nem lehet nyugodtan végigülni egy ebédet...:( :)
Mivel olyan jó volt otthon lenni, ott ragadtunk egy pár nap és csak a tegnap este érkeztünk meg.
Hálás vagyok, hogy még van kihez haza menni!!!
Jól esett, hogy valaki megelőzött, ha Aliznak valamire szüksége volt, persze van amiben egy anya pótolhatatlan és ez is jól eső érzés:)
Ma nem fogok unatkozni, mert annyi kihagyás után, nagyon megnőtt az itthoni teendő,de ez így van rendjén...
Kellemes napot minden ide tévedőnek!

Az elmúlt napok

nagyon jól teltek, több okból is. Nem voltam egyedül, három napig nem csak én kellett rendezem Alizt és ha kiléptem a szobából nem kezdődött el a nagy sírás. Három napig nem kellett mosogassak, mert nem engedte Kati, volt kivel meginni a reggeli kávét, volt kivel társasjátékozni, ha akartam hanem:), mert Nóra addig nyaggatott, még kénytelen voltam leülni vele játszani, volt kivel tekeregni, vásárolgatni és még sorolhatnám hogy miért is volt jó ez a három nap...
Nóra, most 10 éves és rajta is kezdenek látszani a kamaszodás jelei és ezeket látva és tapasztalva, már előre félek, hogy mi lesz majd...De hála Istennek addig sok van és addig sokat tanulhatok, hogy hogy is kell nevelni, viselkedni, példát mutatni, hogy majd idővel mindenki jól járjon:)
A tegnap voltam fiatal nők körén. Igaz, most nem gyűltünk össze annyian, mint általában szoktunk és ezért nem is foglalkoztunk egy konkrét témával.De nagyon jó volt beszélgetni és sikerült mindenkinek kiüríteni a panasz zsákocskát. Néha kellenek az ilyen alkalmak is. Legalábbis nekem nagyon hasznos volt.
Van néhány kép a mi a múlt heti női körön készült, de csak most kerültek hozzám.
Hát ezek vagyunk mi:

Mindig jó kedvűek:)

Ma voltunk Alizzal a játszótéren. Úgy örülök, hogy a krasznai felújítások ( nagyon szép sétányokat hoztak létre, így szépítetek Kraszna kinézetén) során sikerült egy olyan hintát is összehozni, amit Aliz is tud használni, ugyanis olyan mint egy kis kosár és jól lehet benne himbálózni. Nagyon praktikus kisbabáknak.Remélem, hogy sokig élvezhetik a kisbabák és nem fog megrongálódni...
Miután hazajöttünk, megfürdettem Alizt, evett és elnyomta egyből az álom. És úgy örültem, hogy pont annyit aludt, hogy sikerült összeütni egy két fogásos kaját és még fel is mosogattam.
Most már hogy munkám elvégeztem, nyugodtan pihenhetek az est folyamán...
Milyen jó, így, jókedvűen, jóleső fáradtan, nyugodtan végezni a napot...

Szülinapoztunk

A tegnap meglepetés vendégei voltunk Hajas Istvánnak, aki a szülinapját ünnepelte.Tetszik, amikor a feleség így akar kedveskedni a férjének és annak még jobban, hogy ehhez mi is hozzájárulhatunk:)
Nagyon jó volt együtt lenni, beszélgetni.Nagyon finom és bőséges volt az ebéd.
Ennek az ebédmeghívásnak köszönhetően, nem kellett a fél szombatot a konyhába tölteni és már 9-kor mindenki megvolt fürödve és így hamarabb lepihenhetünk.Milyen jó lenne ha minden szombat ilyen lenne...igaz, az se bánnám, ha minden vasárnap ilyen lenne...:)))
Mivel nekünk nem működik a fényképezőgépünk, illetve akkor működik, mikor neki van kedve, kihasználtam, hogy volt ott egy jó fényképezőgép és így készítettem egy pár képet, amit veletek is megosztanák:

Végre egy hozzám hasonló, akivel tudok játszani:)))

Csőrike a kedvenc és nem adom senkinek és nem is megyek sehova nélküle

Anyával

A mi kis családunk:)

A fentieket még hétfőn írtam, csak nem volt időm közzétenni, mert akkor érkeztek meg a kedves vendégeim.
Nem a legjobb szó, hogy vendég, mert az olyan hivatalos.Én a családtagokat és nagyon közeli barátokat, nem tartom vendégnek, hanem hozzám, hozzánk tartózóknak...
Szóval, itt vannak nálunk Kati (nagynéni) és Nóra(unokatestvérke) és a társaságuknak örvendhetek egy pár nap:)
Megtelt a ház a két gyerek kacagásával és a két nő állandó jellegű beszélgetésével:)
...és ezt nagyon élvezem...

Az is a múlt héten történt...

...hogy sikerült olyan nagy füstöt csinálni a konyhába és olyan fekete lett a fal, hogy muszáj volt neki kezdjünk Árpival hétfőn meszelni. Most már be is vagyok nagyjából pakolva, még egy két simítás van, de örülök, hogy végre ezen is túl vagyunk. Rendesen elfáradtam...
Ezek vagyunk mi munka közben...


Először történt meg hogy Alizt nem láttam 12 órán keresztül. Fent volt a mamájánál, hogy tudjak nyugodtan suvikszolni. Már este fele nagyon hiányzott és minden fáradságot elfelejtettem amikor újból a karomba foghattam.Milyen áldás a gyermek...!
Most már lassan befejezem, mert elállt a kezem, mert Aliz visszaaludt a karomba.Próbáltam letenni, de többször felsírt, úgyhogy inkább felvettem, hogy tudjam ezeket leírni...
De most már megyek én is egy kicsit még piheni:)

U.I: Este fiatal nők köre, már nagyon várom...

A múlt héten történt...

Hát sajnos nem tudok írni rendszeresen, nem mintha nem lenne miről, csak sokszor lusta vagyok, vagy akadozik az internet, vagy Aliznak nem tetszik a dolog, de most alszik, úgyhogy kihasználom az alkalmat.

A múlt héten két helyen is voltam babalátogatóban. Először itt Krasznán, Sólyom Csillát látogattam meg és az ő tündéri kislányát, majd Zilahon voltam Sütő Magdinál és az ő aranyos kisfiánál. Szerettek babalátogatóba menni, mert ilyenkor mindig alkalmam van egy kicsit visszaemlékezni, amikor Aliz is olyan csöppség volt és jó látni, hogy milyen hamar nő...és amúgy is mindig is szerettem a kis csöppségeket, csak most már nem félek úgy tőlük, mint régebben:)))

Csütörtökön ismét volt fiatal nők köre...úgy örülök, hogy most már egyre rendszeresebb és egyre többen vannak és egyre jobban a beszélgetések, kezdünk összemelegedni.És ami még ennél is jobb volt, az az hogy vasárnap együtt szolgálhatunk a gyülekezet előtt.:)

Mivel elég mord és hideg mostanában az idő, szoktam néha kézimunkázni. Amikor a testvéremék itt voltak hoztak nekem ajándékban egy csomó, gyönyörű szalvétát dekupázsozni.
Ki is próbáltam ezt azt.
Ezek a szebbnél szebb szalvéták:
Ilyenek voltak a fűszeres dobozaim:

És ilyeneké lettek:
Hogy Aliz se maradjon ki a sorból, felteszek egy kis videót, amin újból produkálja magát...:)))
Aminek nagyon örülök az az, hogy egyre többet játszik egyedül és ilyenkor nagyon aranyos tud lenni és sokat beszélget ilyenkor...

Járvány...

Sajnos Árpi már két napja nem érzi túl jól magát,fáj a feje, szédül, de ma még a láza is felszökött, nem is kicsit. És mivel ő is férfiből van, ő sem nagyon tudja viselni a betegséget.(Szerintem a női olvasók értik, hogy mire gondolok:)).
Sajnáltam és nem is tudtam, hogy mit tegyek, mit adjak. Mindig a "legjobbkor" fogy el a gyógyszer készlet...de holnap feltöltöm, mert úgy látszik az időjáráson, hogy most már lehet gyakrabban számolni a megfázásra...úgyhogy nagyon kell ügyelni.

Végül is a hagyományos hideg vizes borogatással értünk el eredményt és most már sikerült elaludnia is.

Nem kell megijedni, vagy megörülni,
nincs újabb pocaklakó, csak megtetszett ez a kép

...jól illusztrálja az egymásnak terhét való hordozást...:)

Csak jó lenne ha Alizt elkerülné...
Vigyázzunk, hogy az időjáráshoz mérten öltözünk!
Kellemes hetet kívánok mindenkinek!

Itt voltak

Sok várakozás után megérkeztek hozzánk a testvérem, Arnold és barátnője Eszter.

Eleinte csak a mi ölünkből figyelte, hogy kik jöttek a hozzánk:)

...de hamar megbarátkozott velük...

Ni, mit adok?!:)))

...köszi...

Hogy is van?!...már jó néhány éve nem volt kürt a kezemben...

...végre összejött...

Eszter is próbálkozott és nem is eredménytelenül:)))

Eszkimógyermek

Lacikáékkal is sikerült találkozni és ahogy meglátták Alizt, vették ki egymás kezéből.Kellett volna látni az Alizért való versengést...:)))

Jaj de jó, én mindenkitől csak kaját kapok...

Én nem tudom, miért kacagnak ennyit ezek a felnőttek amikor eszek.
Mi olyan vicces?!

Tessék Arnold, adok neked is, mert te is adtál nekem kekszet:)

Miről is van szó?!...nem tudom, de szeretem ha mindenki rám figyel...

Több próbálkozás után összejött egy családi fotó...
Hiába próbálták Alizt megnevettetni, nálunk nagyobb sikere volt, amint látszik...:)))
Nagyon jó volt együtt lenni, beszélgetni.És már most várjuk, hogy újból együtt legyünk!!!