Kalap próba

Amúgy jól vagyunk, csak egy kicsit be van dugulva az orra. Azt mondta a doktornéni, hogy az nem betegség:)
Ma kapott be két oltást is, és nagyon jól viselte a többi üvöltő babához képest, büszke voltam rá:)
Ugyanakkor nagyon sajnáltam és majdnem kicsordult a könnyem...hiába ezt jelenti anyának lenni.:) és nagyon jó érzés.
Aliz egyre többet van ébren és lehet vele most már játszani. Nagyon jó kedvű baba és igényli, hogy minél többet foglalkozunk vele. Már azt is észre veszi, ha nem vagyok a szobába és rögtön kezdi a sírást, a kényeskedős sírást. Rafinált gyerek:))
Együtt főzünk is, és szoktam sorolni, hogy mit teszek be, mit csinálok és ő az ülőkéből a gőgicsélésével helyben hagyja. Nagyon élvezem...

Ballagókra gondolva...

Csak szeretném egy kicsit bátorítani a ballagókat(Krisztina, Zizi, Klárika, Picuri hiszen ő is vizsgázik és persze másokat is, akik olvassák és ballagók) saját megtapasztalással. Mikor én a "nagy lépések és kérdések" előtt álltam, nem volt könnyű eldönteni, hogy hogyan szeretném folytatni, hova kellene beiratkozni, de volt egy hatalmas segítségem, és pedig Isten. Csak teljesen rá kellett hagyatkozzam. Akkoriban nagyon tetszett és érdekelt az újságírás és a másik terület pedig ami érdekelt, az az volt, hogy emberekkel dolgozzam. Így beiratkoztam a zsurnalisztikára és a szocmunkára és úgy imádkoztam, hogy ahova bejuttok az első körben állami helyre ott kell legyen a helyem, onnan fogom tudni, hogy Isten hol akar látni. A szocmunkára jutottam be, és nem is mentem érdeklődni, hogy vajon a második körben nem jutottam-e be a zsurnalisztikára, pedig azt jobban szerettem volna és keményen is készültem a felvételire, mert ott az is volt. De nem ez volt Isten akarata, mert Isten már látta a teljes képet, nem csak a vágyaimat. Látta azt is, hogy nem vagyok annyira belemenős, mint amit az újságírás megkövetel, látta a következő lépést is, éspedig azt, hogy én Krasznára fogok kerülni és itt nem igazán tudtam volna mit kezdeni az újságírással.
Szóval szeretnélek bátorítani, hogy bátran simuljatok bele Isten akaratába, mert Ő sokkal jobban tudja, hogy mi a jó nekünk, még ha azt mi nem is mindig értjük. Fontos tudnunk, hogy semmi sem történik véletlenül, mindennek meg van a pontos oka és következménye. Isten tudja, hogy mi jön a vessző, a kérdőjel, a felkiáltójel után és azt is tudja, hogy mi áll a következő lap tetején.
Imádkozom értetek, hogy Isten adjon megfelelő bölcsességet, hogy eltudjátok fogadni az Ő akaratát. Sok sikert és kitartást!

És ha már szóba jött az újságírás, akkor bejegyezném ide az egyik írásomat, ami megjelent egyszer a Mustármagba is.

Neked szóló levél

Ma elgondolkodtam azon amit Te tettél. Lejöttél a földre, példamutató életet éltél, majd hagytad, hogy csúfoljanak, verjenek. Majd hagytad azt is, hogy keresztre feszítsenek bűnös emberekkel. Tudom, hogy ez volt az egyetlen út arra nézve, hogy az emberek megálljanak és elgondolkozzanak. De mégis , Te aki tiszta vagy, hagytad, hogy ilyen csúnyán elbánjanak Veled?! Te ezt mind megtetted értem. Én mit teszek Érted? Élem az életem, de nem Neked, hanem magamért. Szerettem, ha én vagyok a központban ott, ahol Te kellene legyél. Magamról és tetteimről beszélek ott, ahol Rólad kellene bizonyságot tegyek. Miérteket teszek fel, ahelyett, hogy megköszönném, hogy Te olyan ígéreteket adtál, amelyeket be is fogsz tartani. Hibákat követek el és fogadalmakat lépek át, ahelyett, hogy Érted tennék valamit. És Te ennek láttára nem szidsz, nem büntetsz, nem utálsz meg, hanem csak annyit mondasz "Bocsáss meg Uram nekik, mert nem tudják mit tesznek". Ezek után, még természetesnek is veszem mindezt, mert ez így kell legyen, mert ez így volt mióta tudom magam. Ha vétkezem, csak futok Eléd és már mormolom a megszokott imát: Uram bocsájtsd meg vétkeimet. És lehet az elkövetkező öt perceben, ugyanazt a hibát követem el. Sokszor már olyan mélyre jutok, hogy azt mondom, hogy nem érdemes, ez már Neked is túl sok, sőt már nem is szégyellem a megszokott imát, hiszen csak azért mondom, hogy valamit könnyítsek a lelkiismeretemen. Ekkor azt gondolom, hogy rajtam már senki nem segíthet, hiszen már olyan mélyre jutottam, hogy egy olajfúró sem juthat mélyebbre és ez azért van így, mert megtűrtem a kicsi gödröt és benne maradtam, amit először élvezettel néztem, majd megijedve láttam, hogy milyen mély lett a szakadék és hogy milyen messze vagyok Tőled, olyan messze, hogy azt gondolom, túl sötét van körülöttem, ahhoz, hogy mindent elárasszon a Te fényed és feladom... Hirtelen meghallom a hangod, azt a hangot, ami ki tud hozni bármiből, mindenből. És csak azt veszem észre, hogy szárnyalok és elhagyom a fertőt. A gödörben összemocskolt ruhámat Te megtisztítod, kimosod átszegezett kezeddel. És én csak nézlek, csodállak és arcod szépségét figyelem. Te rám nézel és csak ennyit mondasz: Gyere gyermekem, enyém vagy, drága vagy nekem és ezután harcolok érted, nem fogom hagyni, hogy bántsanak téged! Szeretlek!

Klárika

A tegnap volt a ballagása az egyetlen sógornőmnek Klárikának. Sajnos nem lehettem ott, mert még Aliz kicsi ahhoz, hogy ilyen nagy útra és olyan nagy tömegbe vigyük, pedig nagyon szerettem volna ott lenni gratulálni és persze egy kicsit Kolozsváron lenni és felidézni a"régi szép időket",hátha még lesz rá alkalom...

Szeretnék sok sikert kívánni a vizsgához és azt, hogy Isten mutassa meg a következő lépést.
Imádkozom érted, hogy adjon az Úr erőt és bölcsességet felkészülni a dolgozatbemutatóra, hogy azt tudd mondani, ami nagyon tetszedjen a tanároknak:)))
Hát kb. ennyi mostanra, mert Aliz nagyon fickándozik az ölembe:)

Jobban

Most már jobban van Aliz, már nem kell adni a szirupot és sokkal nyugodtabb és lehet vele játszani, beszélgetni, mert jó kedvű.
Sajnos pótláshoz kellett folyamodjunk, mert nem elég az anyatej és elégé fáj a szoptatás. Sokszor már nem tudom, hogy mit csináljak, mert annyira fáj, de nem akarom feladni, abbahagyni, mert mindenhol azt hallani, hogy a legjobb az anyatej és az az igazság, hogy a pénztárcánknak is kedvezőbb lenne.
Szóval, ha van valakinek valamilyen hasznos tanácsa, megtapasztalása nagyon szívesen fogadom:)

Ma voltak vendégeink. Már nagyon vártuk őket. A testvérem volt itt a barátnőjével Magyarországról. Még nem látták Alizt és alig tudtak betelni vele.
Nagyon jó volt együtt lenni és beszélgetni.

Mostanában

Egy pár napja elégé nyűgös a kislányom, mert piros a kis torka és köhög is egy kicsit, emiatt nem tud rendesen enni, elég sokat hány és nagyon sokat sír. Nincs csendbe csak akkor ha ölembe van, ha leteszem vagy ha más ölébe van, ordít. Sokszor már úgy érzem, hogy már nem bírom, de most ki kell bírni, mert beteg és szüksége van rám. Aludni is úgy alszik, ha mellé fekszem. Mese nincs én is kell aludjak, de jól is esik egy kis pihenés, mert kimerítő tudd lenni az anyaság ez az oldala:)
Ma reggel úgy vettem észre, hogy jobban van, jól evett, nem hányta ki és lehetett egy kicsit beszélgetni is vele, sőt kacagott is, aminek én nagyon örültem és egy kicsit megkönnyebbültem... de nem akarom elszólni magam, még estik sok van...

És egy pár kép a múlt hétről(még akkor nem volt beteg)

Végre készült egy olyan kép is amelyen mind hárman rajta vagyunk...

Nagyon szeretünk!!!Kész nagy lány vagyok,ugye?:)))

Újból mi húzzuk a rövidebet

Biztos ti is követitek a híreket vagy hallotok arról, hogy mi is történik országunkba, ami a fizetéseket és nyugdíjakat illeti és elég szomorú a helyzet...
Én tudom, hogy sokszor megszorítások kellenek és szabályok ahhoz, hogy valami jól működjön, de azért miért kell mindig ugyanazokon szíjat hasítani?!
Nem szeretnék panaszkodni vagy elégedetlen lenni a mostani helyzetünkkel, mert biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok is, akik sokkal rosszabb helyzetbe vannak mint mi.
Ahogy összekerültünk Árpival ragaszkodtunk, hogy albérletbe lakjunk és még most is ott lakunk. Barátságos környezetet alakítottunk ki, de mindig bennem van az, hogy ez nem a miénk és nagyon szeretnénk egy saját kis házacskát. De a körülmények nem igazán engedik meg, mivel nincs az a nagy fizetésünk. Egyszer kiszámítottam ( valószínű nagyon unatkozhattam), hogy kb. 3 évig kellene félretegyük a teljes fizetésünket, hogy megtudjunk venni egy kis üres telket. És nem is beszélek az építkezésről és persze addig élni is kellene valamiből...
Szeretünk volna banki kölcsönt venni a "Prima casa" programmal, de ezekkel a megszorításokkal nem tudom mi lesz belőle... de nem akarok nagyon elkeseredni, mert az Úr kezében van a mi életünk és ügyünk is és biztos vagyok, hogy azért kell várjunk, mert az Úr valami nagyon jót tartogat számunkra, legalábbis ezzel biztatom magam :))))
Hát addig is álmodozom, mert az legalább ingyen van;) és persze imádkozom, amiben a támogatást tőletek is szeretném kérni, mert úgy érzem szükség van rá!!!
Egy másik dolog amiért ugyancsak imádkozni kell, az az, hogy Árpinak ki alakuljon a közelben a tanári posztja. Ő sport tanár és eddig Krasznán és egy közeli faluban tanított, de mivel csökkentették a a helyeket, Árpi már nem foglalhatja el itt állását. A tituláris helye Dézsházán van, de az nagyon messze van, kb.50 km.
Amint látjátok tényleg imatámogatásra szorulunk, úgyhogy amikor eszetekbe jutunk, imádkozzatok értünk, hogy legyen meg az Úr akarata és tudjuk is azt elfogadni!!!

Hogy emlékezzünk

Szerettem ezeket az emlékeket és mindig is szerettem visszanézni az ilyen családi kis videókat, mert az emlékezetben úgysem marad meg ennyire jól, akárhogy erőltetnénk magunk. Ezért megpróbálok minél több ilyen kis videót készíteni, persze amikor a gép is megengedi, mert most sem megy rendesen...
Anyával beszélgetek...



Egyre többet van ébren és ilyenkor nagyon igényeli, hogy foglalkozunk vele, beszéljünk hozzá és persze mi tesszük nagy örömmel, mert meg van a fizetség is, hiszen olyan aranyosan figyel, és formálja a száját, mintha ő is akarná mondani és olyan aranyosan mosolyog, kacag...

Nagymamával beszélgetek...



Elég röhejes, hogy úgy elvékonyítjuk a hangunk, de ez jön magától...Én sokszor nem is veszem észre. Szegény gyerek mi mindent kell eltűrjön...:))))))))

Anyák napja

Ez az első anyák napja, amikor én is anyuka lehetek, és az az igazság, hogy valahogy másképp éltem át ezt az ünnepet, mint eddig. Nagyon szép ünnepség volt és nagyon megható, többször is éreztem, hogy végig folynak a könnyek az arcomon. Nagyon hálás vagyok Istennek azokért az édesanyákért akik nagy szerepet töltenek be életemben, sok mindent köszönhetek.Elsősorban anyukámért, már említettem áldozatait, de nem tudom megköszöni elégé azt a sok jót, amit tőle kaptam. Hálás vagyok anyósomért, hiszen neki köszönhetem legfőképpen Árpit,mert nagyon jó munkát végzet és nagyon nehezen jutok a nyomába és lehet nem is fogok soha, de nem is baj az, hiszen anya csak egy van...:)És nagyon hálás vagyok Árpi nagymamáiért, hiszen olyanok hozzám mintha saját nagy szülők lennének és nagyon kitöltik az űrt, mivel nekem mindkét nagymamám meghalt.
Mint már említettem, nagyon szép volt a tegnapi anyák napja, mert most került sora a gyerekáldás és számomra a legnagyobb ajándék a kislányom volt. Igaz, még nem tud felköszönteni, de egy egy mosoly felér akár ezer csokor virággal is.
Beszéljenek inkább a képek helyettem...

Nagyon jó kislány voltam az imaházba, nem sírtam...

...mert apa mindig visszatette a cumit, ha az kiesett

...kukucs...
Bemutattak a gyülekezetnek, igaz, én még nem tudtam mindenkit megnézni, de majd még lesz rá alkalmam...
...nem egyedül voltam ilyen helyzetben, hiszen Ádámot is bemutatták, lehet barátok leszünk...:)

Anya és apa mindig imádkozni fognak értem

Mindenki fényképezkedni akart velem...
A család egy része
Erzsi mamával és Sanyi tatával
Klári mamával és Árpi tatával
és persze a két dédmamával, Lidi mama és Zsuska mama
Klári "nagynénivel"
de már nap végére nagyon elfáradtam...