2010. augusztus 31., kedd

Gondolat...

Ma voltam lánykörön. Előtte nagyon sokat gondolkoztam, hogy miről is lehetne szó ezen az alkalomon és végül az előítélet témájára esett a választásom.Én, ezen a téren nagyon sokat kell változzak és jó volt egy kicsit ezzel foglalkozni és elmélyülni. Ha a lányokra nem is ragad semmi(de remélem, hogy nem így volt...:)), nekem nagyon sokat segített és remélem legközelebb ügyelni fogok erre is.
Egy hasonlat ragadott meg a legjobban, és pedig a következő:

Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük. (Székely János)

Jó volt együtt lenni!
Áldott hetet mindenkinek!!!:)


2 megjegyzés:

  1. Orvendek ennek a bejegyzesednek,mert olyan szamomra mint egy tukor,amiben megkellett lassam hogy mien is vagyok valojaban.Sajnos en is olyan hamar itelkezem valaki felett a latszatra tekintve.Kerem az Urat hogy tisztitson meg ettol,es az O szeretetevel toltse be szivemet,hogy az O szemevel lassam embertarsaimat.

    VálaszTörlés
  2. Én is köszönöm az idézetet.

    VálaszTörlés