Egy negyed évszázad...

Hát igen, a mai nap folyamán beléptem a 25-be. Egyáltalán nem érzem magam annyinak. A héten elgondolkoztam, mint általában egy egy mérföldkőnél szoktak az emberek, hogy mit értem el és én személy szerint megvoltam , megvagyok elégedve az eredménnyel.
Sikerült elvégezni az egyetemet, így van egy szakma a kezembe és van munka helyem is. Egy szerető család és baráti kör vesz körül amiért nagyon hálás vagyok. Napról napra jobban meggyőződök arról, hogy a legmegfelelőbb emberhez mentem férjhez, hiszen összeillünk, mert hasonlítunk dolgokban és amiben nem hasonlítunk, abban kiegészítjük egymást. Ami a legfontosabb, hogy nagyon szeretjük egymást, és ez a tudat akkor is meg van, ha éppen vitázunk valamin. Tudom, hogyha későbben is jön haza, de hazajön és van kit várjak.Van egy gyönyörű kislányunk, ami bearanyozza és kitölti a mindennapjainkat(főleg az enyémet:)).Mindig is azt szerettem volna, már lányként is, hogy 25 éves koromig legyen legalább egy gyermekem és ez a kívánságom teljesült és ennél talán nem is kaphatnák nagyobb szülinapi ajándékot.

Ma nagyon sokan felköszöntöttek, személyesen, telefonon, interneten keresztül. Nem tagadom nagyon jól esett és mindenkinek köszönöm, hogy gondoltak rám és felköszöntöttek.
Egy pár napra elmegyünk Nádasdra a nagybátyáméhoz. Már nagyon vártam ezt az alkalmat, mert jó lesz egy kicsit kikapcsolódni és valahol máshol lenni, mint itthon.
Kívánok áldott vasárnapot és kellemes hetet!