Anya csak egy van...

Közeledik az anyák napja és egyre gyakrabban gondolkozom azon, hogy mivel is kedveskedhetnék anyukámnak. Ő erre ezt mondaná, hogy a legszebb ajándék számára az, hogy nagymama lehet.
Most, hogy én is anyuka lettem, valahogy jobban megtudom érteni, mit jelent anyának lenni.
Én nagyon sokat köszönhetek anyukámnak. Nagyon szoros köztünk a kapcsolat, sokszor barátnő, barátnők helyett, ritka az a dolog amit ne beszélnék meg vele, ne kérném ki a véleményét. Árpi mindig is kérdezi, hogy "mit tudtok annyit beszélni?", hiszen naponta akár 5-6szor is szoktunk beszélgetni és ha eltelik egy hét, úgy hogy nem találkoztunk akkor nagyon hiányzik.
Sok próbán és megpróbáltatáson mentünk keresztül együtt és sokszor volt olyan helyzet, mikor azt hittem, hogy elveszítem...talán ez a magyarázat arra, hogy ennyire ragaszkodunk egymáshoz.
Amikor egyetemre készültem, apukámat akkor tették ki a munkahelyéről és nem sok támogatást remélhettem a részéről, de anyukám nem akart arról hallani, hogy kihagyjak egy évet, hanem ragaszkodott, hozzá, hogy neki kezdjek az egyetemnek és sok plusz munkát elvállalt és soha nem hagyta hogy valamiben hiány szenvedjek, pedig beteg volt.
Nagyon sok mindent köszönhetek neki és nagyon nagyon nagyon hálás vagyok érte Istennek.
Remélem, még hosszú, hosszú évekig lehet mellettem, hogy viszonozni tudjam mindazt a jót amit tőle kaptam...

Nagyon szeretlek, anyukám!!!!!

Így telnek napjaink képekben

Kimozdulunk amennyiszer csak tehetjük, kihasználjuk, hogy szép idő van...

...és meglátogatjuk Klári mamát...

...és Róbert "nagybácsit":))))

Pózolok anyának...

...és közbe végig mérem a terepet...:)))

Naponta elég sokszor fekszem a műtő asztalon(ahogy apa mondja), de én jól tűröm és ha nem vagyok éhes, még elvezem is...

Anya vett nekem csatot, hogy még szebb legyek:)))

És sokat sokat alszunk és pihenünk... és ez a kedvenc szundi helyem:)))

Az anyaméh gyümölcs jutalom

Amikor a kicsi Aliz megfogant, nem értetem Isten időzítését, mert apukám pont akkor esett át két agyműtéten is, és a kórházba mellette kellett lenni és forgatni, ápolni. Megijedtem és persze jöttem a miért kérdésekkel, de a tegnap még jobban megerősödött bennem a válasz anyukámat látva. Sokszor nagyon kimerült, hiszen apukámhoz nagy türelem kell, mert nem ugyanaz az ember, nem mindig tudja kifejezni magát és nem mindig gondolkozik tisztán és ilyenkor
elégé zavart és anyukámnak nagy kikapcsolodást jelent ha kijöhet Krasznára a kis unokájához. Azt mondja, hogy mikor ölébe tartja, mintha megszűnne minden más.Tényleg nagy jutalom...És nemcsak neki, mert nekünk is az...A hétvégén egy kicsit elszakadtam tőle, ugyanis voltunk Zilahon vásárolni és a tegnap voltam imaházba, de alig vártam, hogy hazajöjjünk , mert nagyon hiányzott. Viszont nagyon jó volt egy kicsit kikapcsolodni...
Most már egyre értelmesebb és nagyon aranyos amikor figyelget, szereti ha magyarázunk, beszélgetünk hozzá.Nagyon drága:

Majdnem 5 kiló...

...kell "cipeljek" minden nap:) a tegnap mértük meg, mert töltötte a négy hetet és már kíváncsi voltam, igaz, hogy ruhácskával és pelenkával együtt volt, 5,080 gr., úgyhogy gondolom azok nélkül sem lenne sokkal kevesebb...aminek mi nagyon örülünk, mert szépen fejlődik és gyarapszik és a mi legfontosabb egészséges. Igaz, a hátam nem annyira örül neki, hogy ilyen jó kis súlyba van, de ki lehet bírni:)))
És nyúlik is, mert már sok ruhácska nem jó rá...de hát ez így van rendjén.
Már nem olyan vészesek az éjszakák, egy héten egyszer, kétszer becsúszik egy egy hosszabb éjszaka, de ezt is ki lehet bírni...

Örültünk hogy sokan kíváncsiak voltak ránk...jobban mondva inkább Alizra és így nem unatkoztam és most már ki ki megyünk, úgyhogy így már nem érzem annyira a négy fal közzé zárva magam.
Most már igen igen magunk vagyunk és el tudom végezni a kis dolgomat, mert nyugodt baba.
De nem akarom nagyon elszólni magam:)))

Három hetesek vagyunk:)

Tudom, hogy elég ritkán írok, de az az igazság, hogy nem is igen van miről, mert általában ugyanaz történik velem(szoptatás, tisztába tevés, öltöztetés, szundizás, stb.:))))) és nem is igazán van időm, mert most már kezdenek jönni a látogatok, amit nem is bánok, mert ha én nem megyek ki, legalább ők hozzák be nekem a kinti világot egy kicsit. És a másik nagyon jó dolog a babalátogatásba, hogy olyan kedves barátokkal és rokonokkal találkozok, akikkel ritkán találkozunk.Nagyon örültem Esztikéknek és Picuriéknak, jó volt, igaz egy nagyon keveset, de velük lenni!!!!
Ma már voltunk kint egy kicsit sétálni a babakocsival, nagyon szép idő volt, jól esett mindkettőnknek egy kis séta...

Amúgy nagyon jól vagyunk, én is és a kicsi Aliz is és persze Árpi is. Igaz, hogy éjszaka nem tudunk aludni, mert a baba egy ideje nem alszik 12 és 3 között, ezért kénytelenek vagyunk fent lenni mi is vele :), de reméljük, hogy nem sokáig fog ez így lenni és Aliz is meg fogja szeretni az éjszakai alvást, mint ahogy mi is szeretjük:))))))
Nagyon jól fejlődik, három hetesen 4, 450gr súlya van és úgy vesszük észre szeret köztünk lenni;)
Ma, Árpi ragaszkodott ahhoz, hogy ő fürdesse...egy kicsit vonakodtam, de nagyon jól csinálta, nagyon ráállt a keze, és Aliz is nagyon élvezte... én meg el voltam ámulva, hogy a párom mire nem képes...:))))
Fürdetés után készült ez a kép, olyan aranyos abba a kis sapkába, jól el tudtam szórakozni rajta...
Hát nagyjából ezek a fejlemények a Veres családnál...ha nem írok gyakran, de olvasgatni szoktam, úgyhogy várom tőletek a bejegyzéseiteket!!!