
Hát igen, eltelt egy év, és milyen gyorsan telt...
Aliz szombaton töltötte az első évet és nagyon hálásak vagyunk Istennek ezért és nagyon reméljük, hogy nagyon sok szülinapot ünnepelhetünk meg még együtt:)
A szombati nap alatt, nagyon sokszor eszembe jutott, hogy hogyan folyt le a szülés, milyen volt mikor először megláttam a kislányomat, milyen volt amikor megfoghattam, megpuszilhattam, először öltöztettem fel és sorolhatnám mennyi mindenre emlékszik ilyenkor egy anya...bevallom, hogy elég sokszor elérzékenyültem.
Árpival ahogy beszélgetünk ezekről, levontuk az a következtetést, hogy kegyelem az hogy minden simán ment, nem volt semmi komolyabb baj se a terhesség alatt, se a szülésnél és azóta sem...nem volt Aliz beteg, leszámítva kisebb meghűléseket de azt hiszem, hogy ez semmi ahhoz képest, hogy sokan mennyiszer kell vigyék gyermeküket az orvosokhoz. Ezért nagyon hálásak vagyunk Istennek!!!
Nagyon szépen fejlődik, jön megy, beszélget, mindent megeszik...
Sokunknak ez természetes, de ha jobban belegondolunk, egyáltalán nem az, hanem Isten szeretete és kegyelme...
Szeretnék olyan édesanya lenni akire majd felnéz, aki példa előtte, aki türelmes és aki mindig támaszt és vigasztalást nyújt és a szeretetét minden körülmény között ki tudja mutatni...
Van még mit tanulnom...
És akkor most inkább következzen az, hogy hogy is ünnepeltünk együtt a kis családunkkal...

Aliz első tortája
(de azt hiszem a gyertya jobban tetszett neki:))

...muszáj volt belenyúlni...:)


Árpi tatával

Nem mindenkinek lehet két dédije...:)

Tetszik az új sapkám?

Nagyon örülök az ajándékoknak

A családi kép sem marathatod el
Vajon, hogy fogunk kinézni 10, 20, 30 év múlva?:)