Kárácsonyi beszámoló

Vége van a karácsonynak!Nagyon jól telt, talán még ilyen jól, már nagyon régen telt. Nem volt megszokott, nem volt egyhangú, együtt lehetünk az a családjainkkal, jó barátokkal és főleg, hogy Istenházában ünnepelhetünk és nagyon jó szolgálatokat halhatunk és épülhetünk általuk.
De inkább vegyük szép sorjában a dolgokat:

Szenteste:

Amint kijöttünk az imaházból, először eljöttünk ide anyukáékkal, mármint apósom, anyósom, Veres mama, Klárika és Róbert és odaadtuk a nekik szánt ajándékokat. Örültünk, hogy örömet szereztünk, legalábbis reméljük...mindig igyekszünk hasznos dolgokat venni. Majd felmentünk hozzájuk és ott folytatódott az az ajándékbontás, majd közösen vacsoráztunk. Nagyon jó volt együtt lenni.
Az este folyamán egy meglepetésben is volt részem. Mint már említettem korábban úgy egyeztünk meg Árpival, hogy az idén nem veszünk ajándékot egymásnak. Mégis neki sikerült meglepnie engem egy Hemingway könyvel és úgy becsempészte a fa alá, hogy észre sem vettem. Nagyon meghatódtam és nagyon jól esett.
Sajnos szenteste nem készültek képek, mert még akkor nem volt gépünk.
Úgy döntöttünk, igaz, hogy inkább én ragaszkodtam hozzá, hogy most ne menjünk kátálni, mert ugy éreztem, hogy kezdet kiütni a sok készülödés fáradalmai.Végül Árpi is beleegyezett és majd később meg is köszönte, hogy reggelre jól kitudtuk pihenni magunkat. Annyira fáradtak voltunk, hogy reggel azt kérdezgetük egymástól, hogy vajon voltak kantások:) de nem halasztottunk el semmit. De mi mindenképp jövőre bepótoljuk a kántálást!:)

Karácsony I. napja:

Azt is említettem már, hogy Szabó mama meghívta az egész családot(minden gyerekét(3) és annak családját és minden unokáját(9+ egy dédunoka)) ünnepi ebédre. Már nem volt igy együtt a család 7 éve.
Nagyon jó volt együtt lenni, beszélgetni ,énekelni és jókat nevetni:)

Szabó a mama a dédunokájával

Együtt az az ünnepi asztalnál

Aliz is mindenből eszik és nagyon jóízűen eszik

Ebéd után a férfiak sakkoztak...

...mi ligrettoztunk...

...a lányok pedig egy jót aludtak közösen:)

Este otthon voltunk és lehívtuk Rebekáékat, hogy ők sem és mi sem legyünk egyedül. Kimaradhatatlan amikor a együtt vagyunk, hogy ne játszunk valamilyen társasjátékot, úgyhogy itt is előkerült e ligretto.
Aztán következet a telefonhívás ami egy kicsit lankasztotta a kedvet. Anyukám hívott, hogy rosszul lett az imaházban, mert nagyon nagy lett a vérnyomása és ki kellett hívni a mentőket.Hála istennek nem vitték be a kórházban, hanem otthon ellátták, adtak valamilyen nagyon erős vérnyomás csökkentőt és nyugtatót. Nagyon nyugtalan voltam egész este és nagyon szerettem volna bemenni, de apósomnak az autója felmondta a szolgálatot, pont ahogy hazaértek az imaházból, úgyhogy csak az imához tudtunk folyamodni és úgy látszik, hogy az is segített, mert anyukám helyrejött valamennyire és most már jobban van.
Este, inkább éjszaka voltak nálunk a fiatalok kántálni. Szép volt.

Karácsony II.napja.

Mivel a körülmények úgy diktálták, kénytelenek voltunk stoppal bemenni Zilahra, de hála Istennek hamar kaptunk alkalmit.Már Alig vártam, hogy lássam szüleimet és már nagyon vágytam haza és hogy megnyugodjak, hogy minden rendben van. Anyukám még egy kicsit szédült, de egészen kivirult amint a kedves unokáját meglátta.Együtt ebédeltünk. Nagybátyámék Zilahon voltak vendégségben úgyhogy megkértem, hogy hozzon haza minket, így nem tudtunk délután az imaházban maradni, pedig nagyon szerettem volna. Ilyen még nem volt, hogy ne legyek karácsonyba a zilahi gyülekezetben de remélem, hogy nem is lesz ennek párja, mert nagyon rossz volt így:(

Sanyi tatával és Erzsike mamával

Nagyon szeretjük egymást:)))

Amint hazaértünk, Nórát marasztaltuk, hogy maradjon nálunk.Nem is kellet sok rábeszélés.
Sietünk gyorsan imaházba, hogy legalább itt Krasznán ne maradjunk le.
Amikor onnan hazajöttünk készítettünk egy pár családi képet.

Az első karácsonyunk, így hármasban:)

Anyával

Apával

Nórával

Miért nem engedi nekem senki, hogy én ezt levegyem?!:)

Karácsony III.napja

Krasznán még a harmadnapját is ünneplik, mert itt nem elég két nap a jóból:)
Vendégeink voltak Lacikáék.

Katival

Kukucs:)

Este újból Rebekáékkal voltunk, ezúttal náluk.Aliz nagyon jól viselte, hogy a felnőttek elvoltak és hogy őt nem vonták be a társasjátékba. Feltalálta magát.
Nagyon hálás vagyok Istennek ezért a csodálatos ünnepért, és hogy nem történt semmi komolyabb baj, békesség volt a családban és hogy most már egy kisgyerekkel együtt ünnepelhetünk.
Igaz egy kicsit hosszúra sikerült ez bejegyzés, de jó dolgokról sokat lehet írni.
Kívánom, hogy az elkövetkező napokban pihenje ki magét az, aki csak tudja és megtisztulva tudjuk átlépni az évet!

Készülödünk...

A vásárlás nagyja megvan, a menü ki van gondolva, és a teendők is fel vannak sorakozva az agyamban...csak sajnos nem tudom végre vinni mindegyiket, mert van egy kis csöppség akinek nem nagyon tetszik az én időbeosztásom:) én úgy gondoltam, hogy fog aludni délután legalább másfél órát, és addig kitakarítom a fürdőszobát, de ő ebbe nem egyezett bele és éppen ahogy előkészítettem a terepet, megébredt...hát ez van...és magammal sem vihettem sem a konyhába, sem a fürdőben mert nagyon hideg van...:(
Nagyon igényli a társaságot és azt sem mindig elég, hogy egy helyiségben vagyunk, hanem foglalkozni kell vele, ölbe fogni...most is az ölemből tágra tárt szemekkel nézi, hogy pötyögök:)))
Magára sem lehet hagyni, mert ahogy kiteszem a lábam a szobából elkezdi az üvöltést.Vagy a másik változat az, hogy azért nem lehet hagyni, mert most már elég sokat mászkál és sokat csetlik botlik és sokszor elég veszélyes helyekre merészkedik...Hát remélem hamarosan "önállósodik":)
Hát nem tudom, hogy hogy leszek meg a dolgaimmal, ha így folytatjuk...Árpi erre mindig azt mondja, hogy annyit csinálsz meg amennyit tudsz, de hát egy háziasszonynak ennyi nem elég, ugye?
Érdekes ünnepünk lesz és már nagyon várom...Szent este a kis családunké, első napján Szabó mamánál(anyósom anyukája) leszünk együtt az egész családdal, ilyen már rég volt, talán hét éve...
Másod napján Zilahra szeretnénk menni anyukámékhoz és harmadnapján, mert ugyebár itt Krasznán azt is tartják, vendégeket várunk.Nagybátyámék, Lacikáék jönnek hozzánk.
Szóval unatkozni nem fogunk...
De addig még vár ránk egy disznóvágás (apósoméknál), takarítás, sütés, főzés, karácsonyfa díszítés.Bár már az utóbbinál tartanánk...:)

Kívánok mindenkinek egy nagyon boldog, békés, szeretetteljes karácsonyt!

Első szánkózás

Tegnap megvolt Aliz első szánkózása, de azt hiszem mi jobban élveztük mint ő, mert szegény azt sem tudta mi történik körülötte és hogy mi az a nagy fehérség mindenhol, nagyra tárt szemekkel bámulgatott. De nem rontotta el az apukája kedvét, mert ő nagyon fel volt dobva, hogy szánkóztathatja a lányát.
sajnos nem készült kép, mert a fényképezőgép újból felmondta a szolgálatot, jó lenne, már venni egy újat, de hát ez túl nagy kérés lenne karácsonyi ajándékként, hiszem most mindenhol és mindenkinél krízis van. Árpival meg is egyeztünk, hogy nem ajándékozzuk meg egymást, legalább nem erre fogunk összpontosítani.
Már nagyon várom a karácsonyt, hiszen ez az első, hogy egy kis gyerek is részt vesz az ünneplésben. Biztos érdekes lesz...(majd beszámolok az új élményekről) :)
De addig is sok a tennivaló és ez minden háziasszony jól tudja, úgyhogy kívánok mindenkinek jó előre haladást és a szobák tisztítása mellett legyen időnk a belsőnket is tisztogatni.Ezt kívánom mindenkinek!

Kismikulás :)

Előbújtunk...

A múlt héten Nádasdon voltunk, a nagybátyáméknál.
Nagyon jó volt egy kicsit kikapcsolódni és egy kicsit máshol lenni, de már nagyon vágytam haza és már nagyon vártak bennünket, főleg Árpi. Azt mondta, hogy többet nem enged el ilyen hosszú(5 nap)időre.:)))Ebben az esetben is igaz az, amit már többször hallottam, hogy akkor értékelsz valamit, valakit igazán, amikor már nincs melletted.
Nagyon örülünk annak, hogy nem érzékeli különösképpen, hogy máshol vagyunk, alszik nyugodtan, a hasa nem érzékeny ha más tejet iszik, befogad mindent.:)
Többen is azt mondták, hogy szerencsések vagyunk, hogy ilyen jó gyermekünk van.Én meg inkább azt mondanám, hogy nem szerencse, hanem ajándék:)

Aliz egyre gyakrabban fejezi ki óhaját, hogy akar menni, járkálni.
Sok keresgélés után, most már cipőcskét is kaptunk.Van nekünk több is, de egyik kicsi, másik nagy, de most már anyukám kapott neki egy olyat ami pont most jó, úgyhogy nincs semmi akadálya a járkálásnak, csak győzzük sétáltatni...:)))

Egyre jobban fejlődik az emberi oldala is:)Néha hisztizik ha valamit elveszünk tőle. Most még élvezem, hogy milyen aranyosan toporzékol, meg hogy milyen jól áll neki, de lehet, ahogy telik az idő és ahogy fokozódik és sűrűsödik a hiszti, lehet nem fogom annyira élvezni...:)
Már nagyon várjuk, hogy kibújjanak a kis fogacskák, már nemsokára 9 hónapos és még nincs egy foga sem...Ha egy kicsit zsémbes, nyögős, mindig arra fogjuk, hát biztos jön a foga...:)Kíváncsiak vagyunk, hogy milyen lesz fogakkal...
Egy kicsit késve de elkészült az adventi koszorú...

Kívánok mindenkinek áldott várakozást!