Hozzánk is elérkezett az advent:)

Várom az Urat, várja a lelkem,

és bizom igéretében.

Lelkem várja az Urat,
jobban, mint az őrök a reggelt,
mint az őrök a reggelt.
(Zsoltárok 130: 5-6)

KIVÁNOK ÁLDOTT ADVENTI VÁRAKOZÁST MINDENKINEK!!!

Egy kellemes hétvége...

...van a hátam mögött. Elég sok minden történt és alig voltam itthon, de minden percét élvezte, mert nagyon szeretem az ilyen mozgalmas hétvégéket!
Kezdem az elejével...péntek este a fiatalasszonyok körén vehetem részt Zilahon és nagyon jó volt és méginkább megerősödött bennem, hogy hálás kell legyek a barátaimért, sőt a munkatársi kapcsolataimért is, és ápolnom kell ezeket a kapcsolatokat, hiszen ezeket is Istentől kaptam.
Péntek este anyukéméknál aludtam, jokat beszélgetünk és szombaton vásárolgatunk, de inkább nézelödtünk(nem is kérdés az, hogy baba holmikat:)), mint anno régebben, jó érzés volt...
Vasárnap újra visszamentünk Zilahra, mivel apunak ünnepeltük az 58. szülinapját.
Ez azért különösebb, mert a nyáron nem gondoltuk volna, hogy erre még sor kerülhet és nagyon hálásak vagyunk ezért Istennek.
Egy pár kép az ebédről...




Az ünnepelt

Az ünneplők












Árpi újból hozza a formáját:))











...és gyakorolja a kislányos játékokat

Ha kedd akkor Kraszna!!!

...szokták mondani erre mifelénk, ugyanis minden kedden nagy piac van. Kihasználva, hogy még szabadnapos vagyok, elmentem én is a piacra, mert elég jó dolgok szoktak lenni. Igaz, hogy nem olyan mint egy plázába vásárolgatni, de ennek is meg van a hangulata és én szeretek turkálni.

(Ez a kép nem most és nem Krasznán készült hanem kb.4 éve és Váradon.)

Legújabb hobbim a babaruhák vásásrlása. Persze ma sem jöttem haza üres kézzel, mert nagyon aranyos és jó állapotba lévő és főleg olcsó kisholmikat kaptam, hát akkor hogy hagyjam ott?!

Ugye milyen aranyosak?!
Már alig várom, hogy a hordozója, a viselője is meglegyen:)

Egy nap tökéletes befejezése...

A tegnap este lehivtuk hozzánk Rebekát és Levit, nagyon jó barátaink. Olyan jó volt együtt lenni, főleg azért, mert mostanában alig mozdulok ki itthonról. Jókat beszélgetünk majd soloztunk, römiztünk és persze közös erővel nem hagytuk Árpit nyerni, mert ő azt hiszi, hogy verhetetlen:)(pedig nem igy van;))




Ahogy nézegettem ezt a közös képet, elgondolkoztam, hogy milyen érdekes az élet...nem győzöm hangsúlyozni, hogy semmi sem történik véletlenül:) ezt most azért irom mégegyszer, mert hiszem, hogy nem véletlenül ismertem meg Rebekát. Kolozsváron ismerkedtünk meg, azelőtt soha nem találkoztunk, pedig Kraszna és Zilah nincs messze egymástól(kb.16 km) és ugyanarra a lakásra jelenkeztünk. Egy nagyon jó barátnőt kaptam az ő személyében Istentől és mindig támaszpontot jelentett nekem Kolozsváron és még mai napon is. Rebekán keresztül ismertem meg Árpit, hiszen ők osztálytársak voltak a licibe. És még egy igazán érdekes dologra jöttünk rá Árpival...ahogy számolgatuk, hogy vajon mikor fogant meg a kisbabánk, rájöttünk, hogy akkor lehetett mikor Rebeka és Levi mennyegzőjük volt:)
Kiváncsi vagyok, hogy még milyen jó dolog fog történi(mert eddig csak jó dolog történt), ami Rebekával kapcsolatos...
Nagyon hálás vagyok Istennek érte!!!

Mai ige: Adakozás

"A jó kedvű adakozót szereti az Isten"
Ma egy kicsit más megközelitésből értettem meg ezt az igét. Mindig úgy gondoltam, hogy az adakozás a keresztény ember egy fajta kötelessége, de soha nem gondoltam arra, hogy Isten neve megdicsőülhet vagy esetleg valaki megtérhet azáltal, hogy adakozunk.
Egyetemista koromban sokszor hálás voltam azért Istennek, hogy kirendelte, nagyon sok esetben, utolsó percben, azt amire szükségem volt (legtöbbször a lakbért). Sokszor nem is tudtam, hogy honnan, kitől származik a pénz. Amikor befejeztem az egyetemet és elkezdtem dolgozni, elhatároztam, hogy valamiképpen viszonozni fogomom mindazt, amiért én annyira hálás voltam és vagyok mai napig is.
Ma azért imádkoztam, hogy Isten mutassa meg, hogy kinek van igazán szüksége segitségre. Szeretnék eszköz lenni a kezében...

Nem szeretem napok:(

Egy kicsit megfáztam, ezért betegszabadságon leszek egész jővő keddig...Nincs semmi komoly, de a háziorvos azt mondta, hogy jobb ha itthon maradok, mert a munkahelyen is elégé sok a megfázott ember és nem lenne jó ha rosszabodna a helyzet, mert én nem csak magamra kell ügyeljek:)
Nézem a dolgok jó oldalát...Itthon ülve több időm lesz a pihenésre, az olvasgatásra és sok olyasmire amire eddig nem volt időm.

Együttérzés...

Ma érdekes megtapasztalásom volt...Amikor az ebédet osztottuk az öregotthonba, nyilaló fájdalmat éreztem a hátamba és ez valószinű látszott az arcomon is, mert a közelembe lévő mama megkérdezte,
-hogy mi a baj?
-fáj a hátam.
...és erre ő elkezdte a sirást...Olyan aranyos volt és egyben egy kicsit fel is ébresztett, mert egy olyan mama sir a fájdalmam miatt, aki alig tud járni, legtöbbször túl gyenge hozzá...persze megnyugtattam, már amennyire lehetet:)
Sajnos sokszor olyan természetesnek tűnik az, hogy képes vagyok mozogni, járni és nyafogok holmi kis nyilalások, fájdalmak miatt... Hálás vagyok Istenek azért, hogy ép és mozgásképes vagyok!!!
Köszönöm Uram a figyelmeztetést!!!

(Az "együttérző mama" látható és az a kép anyák napján készült...)

Hálaadó nap...

...volt Krasznán és Zilahon is. Elég nehéz volt eldönteni, hogy hol ünnepeljünk, végül úgy döntöttünk, hogy délelőtt itt maradunk Krasznán, majd bemegyünk Zilahra.

Együtt ebédeltünk anyukáméknál. Jó volt együtt lenni és még egy kis meglepetésben is volt részünk, betoppantak nagybátyámék, aminek én nagyon nagyon örültem...

Általában, ilyenkor, hálaadó nap, el szoktam gondolkozni, hogy miért is vagyok hálás...persze rávághatnám, hogy mindenért, de ez olyan sablonos és személytelen...
Amiért nagyon hálás voltam a tegnap, hogy Isten időzitése a legmegfelelőbb. A nyáron elég nagy próba érte a családunkat, úgyanis apukám elesett és egy vérrög keletkezett az agyában, amit kétszer is megkellett műteni Kolozsváron. Kemény időszak volt, amikor még az orvosok sem látták a betegség kimenetelét, hogy életbe marad-e vagy sem. Mostmár jobban van, hála Istennek nem ágybafekvő, inkább a beszédére lett hatással, nem tudja kifejezni magát és van amikor nem a legtisztább a gondolkodása. Nagyon sok türelem kell hozzá, főleg anyukámnak, mert ő van mellette nap mint nap.
Miért mondtam, hogy Isten időzitése a legmegfelelőbb?!
Nem sokkal azután hogy megtörtént apukámmal a baleset, megtudtuk, hogy babát várunk. Nagyon sok miért kérdés volt bennem: Miért pont most engedi meg Isten ezt, hiszen van elég gond, baj a fejünkön? Miért most, amikor annyi betegségnek vagyok kitéve, hiszen sokat voltam apukám mellett a kórházba?és hasonló kérédseket tettem fel...Majd rájöttem(igaz, hogy kellett egy kis idő még megértettem), hogy Isten azért is adta nekünk ezt az ajándékot, mert igy újból elkezdtünk tervezgetni és reménykedni...főleg anyukámon látszott és meg is emlitette, hogy végre egy kis öröm is ér minket az életbe egy ilyen kemény időszak után. Én ezért nagyon hálás vagyok és persze sok mindenért, de hosszú lenne felsorolni:)



Délután pedig az iamházba voltunk és nagyon örültem minden egyes szolgálatnak, főleg a fiatalok szolgálatának.
Köszönöm Istennek ezt az áldott és tartalmas napot!

Munkahelyen...

Még decemberig, vagyis karácsonyig kell jöjjek dolgozni. Szerettem a munkahelyemet, de már várom a szülési szabadságot, mert sokszor olyan nehezemre esik mindennap 6:20-kor felkelni:(




Igaz, hogy ezen a képen nem éppen a munkámmal kapcsolatos dolgokat nézek a számitógépen:))







Ne téveszen meg senkit a fehér köpeny, nem vagyok ápoló, csak én is kell hordjam, mivel betegek között vagyok...Mikor el kezdtem dolgozni, nagyon sokat fáradtam azon, hogy elmagyarázzam, hogy én nem osztom a gyógyszereket, hanem szociális munkás vagyok.
Voltak olyanok is akik nem is hallottak soha rólunk, szocmunkásokról...

Hálás vagyok Istennek, hogy erre a helyre rendel. Vannak olyan dolgok, helyzetek, amelyek nagyon megtudnak erősiteni a munkámban, pl. az amikor egy mamát megsimogattam és rám nézett könnyes szemmel és azt mondta: köszönöm, már azt sem tudom mikor simogatott meg utoljára valaki...
Nem véletlen hogy éppen ott dolgozunk, ahol dolgozunk, vagy ott élünk ahol élünk...hiszen ez a mottóm: SEMMI SEM TÖRTÉNIK VÉLETLENÜL!

Egyes álmok valóra válnak...

Ma voltunk a doktor néninél:)
Olyan izgatott voltam, voltunk...alig vartam, hogy újból lássam a kis drágát...Az első dolog amit megláttam az az volt, ahogy a szive ver, aztán pedig megmondták a jó hirt: egész biztos hogy KISLÁNY lesz!!!
Nagyon örülök neki, de annak még jobban, hogy minden rendbe van és teljesen normálisan fejlődik, végülis is ez a fontos!!!
Már vettem egy pár baba holmit és nem tudok eltelni velük, van amikor egy nap kétszer is háromszor is kipakolom őket és már nagyon várom, hogy felöltöztessem a kislányomat:)
Jaj, elfelejtettem mondani, hogy már a név is megvan, (persze ez még nem biztos):
Veres Aliz Anna. Árpi szeretné ha az én nevemet is örökölné:)
Még olyan sok van márciusig:(...